Kárpátalja - Ungvár

Információk, érdekességek, hírek Kárpátaljáról és Ungvár városáról. Magyarok Kárpátalján. Objektív tények - szubjektív gondolatok

Magyarok Ukrajnában 2006

Volt egyszer egy hivatal

A hajdani Határon Túli Magyarok Hivatala a magyar kormány rendelete értelmében 1992-ben jött létre Budapesten és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter közvetlen irányítása alatt álló központi hivatalként működött 2006-ig. A HTMH-ta az aktuális miniszter a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára útján irányította. A főhivatal működésének értékelése vagy elemzése nem tartozhat e honlap feladatai közé, annyi azonban sok esztendő távlatából bizonyosnak látszik, hogy bár tevékenységének voltak hasznos aspektusai, megszűnése mégsem okozott fájó hiányérzetet. Alig történt több, mint hogy a mindenkori magyar kormány klientúraépítése a határon túli magyarok körében – mint nemzetstratégiai alapfunkció – más kormányzati formációkhoz került.

A HTMH megszűnésével a hivatal honlapja még évekig jól működött. Bár a látogató figyelmeztetést kapott, hogy a Hivatal megszűnt, de az esztendők során felhalmozott dokumentumok elérhetőek maradtak. 2014-ben azonban már hiába kerestem az ukrajnai magyarság helyzetéről készült éves összefoglalásokat. Kis trükkel a 2006-os jelentést sikerült előbányásznom. Legyen kárpátalja.net honlapom az, amely újra elérhetővé teszi és megőrzi a sok fontos adatot is tartalmazó jelentést.


A Határon Túli Magyarok Hivatalának
2006. évi jelentése az ukrajnai magyarság helyzetéről

1. ÖSSZEFOGLALÁS

A 2005-ös és 2006-os év gazdag volt fontos eseményekben az ukrajnai magyarok számára. Elnökválasztást és parlamenti, valamint önkormányzati választásokat tartottak. Először adatott meg annak a lehetősége, hogy a magyarok magyar pártokra szavazhattak, ami esélyt adott arra, hogy bizonyítsák etnikai egységüket, összetartásukat és nem utolsósorban politikai súlyukat. A választások tétjét növelte, hogy az új politikai reform eredményeként a jövőben várhatóan felértékelődik az önkormányzatok szerepe.

A választásokat követően Viktor Juscsenko államfő szerepe és befolyása lényegesen megnövekedett, noha a 2006-os esztendő kezdetével életbe lépett politikai reform alaposan megcsonkította az elnöki jogköröket. Ez feltehetőleg így marad az új koalíció és kormány megalakítása után is, hiszen az ő elképzelései szerint készül a koalíciós megállapodás, és ő látta el tanácsokkal, utasításokkal az államigazgatás és az önkormányzatok reformját kidolgozó bizottságot is.

A választásokon sajnos mindkét magyar párt gyengén szerepelt. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség – Ukrajnai Magyar Pártnak (UMP) a megyei tanácsban 5, a járási tanácsokban 49, a városi tanácsokban pedig 22 képviselője van, míg az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt (UMDP) ennek megfelelően 4, 36 és 9 mandátummal rendelkezik. A falusi tanácsokban viszont az UMDP teljesített jobban: a 68 magyar többségű kárpátaljai önkormányzat vezetője közül 45, a képviselő-testületeknek pedig csaknem a 70 %-a tagja az UMDSZ-nek. Ebből következően tehát az UMDSZ akár még sikerként is elkönyvelheti a választások eredményét, hiszen gyakorlatilag az utóbbi három-négy év alatt sikerült jelentősen növelnie taglétszámát és bizalmat szereznie a szavazó polgárok körében. Az egymással szembenálló két párt azonban az elemzők szerint gyengítette egymás, és így a kárpátaljai magyarság érdekérvényesítő képességét. Sok múlik azon, hogy a jövőben együtt tudnak-e működni az önkormányzatokon belül a különböző pártokból bekerült magyar képviselők.

Az Európai Unióhoz való csatlakozással Magyarország határon túli magyarsággal kapcsolatos nemzetpolitikája is megváltozott politikai és jogi környezetbe került. Hazánk EU-taggá válásával alapvetően más megközelítést igényelnek a velünk egy időben csatlakozott országokban (vagyis a Szlovákiában és a Szlovéniában) élő magyarok, más lehetőségekkel szembesülnek azok, akik a közeljövőben csatlakozó szomszédos országokban (azaz Romániában és Horvátországban) élnek, és megint más kihívások elé néznek azok, akik olyan országokban (Szerbia és Montenegró, Ukrajna) élnek, amelyek csak hosszabb idő múlva kapcsolódhatnak be az európai vérkeringésbe. Aktívan befolyásolni tudjuk a megszülető uniós normákat, kezdeményezéseinkkel segíthetjük új jogszabályok kialakítását, lehetőségünk nyílik európai uniós kereteken belül lépéseket tenni a határon túli magyar kisebbségek megmaradása érdekében. Sikerként értékelhető a kárpátaljai magyarokat is érintő döntés elősegítése a kishatár-forgalom jövőbeni újraindításáról. Ez hivatott megkönnyíteni a schengeni egyezmény által rögzített szabályok 2007-től történő életbe lépését követően a határtól 50 km-es körzetben lakók anyaországgal való kapcsolattartását. Az elmúlt évben került sor a szlovák-ukrán határ két oldalán lévő, korábban egy faluként létezett helység – Kis- és Nagyszelmenc – egymástól hatvan éve elszakított lakossága számára új határátkelő létesítésére.

Fontos feladat a kárpátaljai magyarság gazdasági felzárkózásának, a szülőföldön való boldogulás elősegítése. Ezt a célt szolgálják a Szülőföld Alap által nyújtott források, valamint a határokon átnyúló EU-s pályázati lehetőségek. Az ukrajnai magyar vállalkozók egyre aktívabban igyekeznek élni ezen lehetőségekkel.

2. TÖRTÉNELEM

A mai Ukrajna területén alakult meg az első keleti szláv állam, a Kijevi Rusz, amely az i.sz. X. században a bizánci (ortodox) kereszténységet vette fel. A későbbiek folyamán a fejedelemség részekre bomlott. 1240-ben elfoglalták a tatárok, majd a Litván Nagyfejedelemség hódította meg. 1569 után a terület Ukrajna néven a Lengyel Királyság része lett. 1667-ben a lázadó kozákok kérésére az Orosz Birodalom Ukrajnának a Dnyeper bal partján fekvő részét Kijevvel együtt elcsatolta. 1793-ban Lengyelország második felosztásakor II. Katalin cárnő egyesítette a két ukrán területet, amely ettől kezdve Oroszország része lett. Ukrajna átmenő kereskedelmével, ló- és marhaexportjával, majd a XIX. században jómódú parasztjaival a cári birodalom egyik kiemelkedően fontos részét képezte. Iskolázott társadalmi elitje tanulmányai során eloroszosodott, ezért az ukrán nemzeti mozgalom csak a XIX. század második felében tudott kibontakozni, s ekkor született meg az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolt Galíciában az ukrán irodalmi nyelv. Az 1917-es orosz forradalom után Ukrajna területén három állam – az Ukrán Népköztársaság, a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság és Szovjet-Ukrajna – alakult meg. Szovjet-Ukrajna a kialakuló Szovjetunió egyik alapító tagja lett, bár lakossága hosszú időn át kitartóan küzdött a függetlenségért. Bolsevik beavatkozással felszámolták a polgári köztársaságot, míg Nyugat-Ukrajnát a Lengyel Köztársaság kebelezte be. Később a több millió áldozatot követelő éhínséget előidéző kollektivizálások ellen valóságos polgárháború bontakozott ki. A II. világháborút követően csatolták hozzá Csehszlovákiától a vegyes lakosságú Kárpátalját, ahol a magyar kisebbség él. Ukrajna önálló ENSZ-tagállam lett, bár továbbra is a Szovjetunióhoz tartozott. 1945 és 1948 között nagyarányú népességcsere játszódott le az ország területén: az itt élő németek és lengyelek zömét kitelepítették, helyükre Lengyelországból költöztettek át többszázezer ukránt. A gorbacsovi peresztrojkát követően, 1991-ben alakult meg a független Ukrán Köztársaság, amely 1996-ban új alkotmányt fogadott el.

Kárpátalja, ahol a magyar kisebbség él, a X. század óta a magyar állam részét képezte, azonban egészen az I. világháborúig nem alkotott egységes történelmi régiót. Területe az elmúlt évszázadok során mindvégig vegyes lakosságú volt. A XIII. században, a tatárjárás pusztításai után kezdett bevándorolni a német városi lakosság, s ekkor költöztek be nagyobb számban a román pásztorok. A XVIII. században a terület etnikai arculata radikálisan megváltozott: a ruszin lakosság túlsúlyba került, de velük együtt nagy számban költöztek be szlovákok és zsidók is. Kárpátalja a mezőgazdasági termelés kedvezőtlen adottságai és a kereskedelmi kapcsolatok hiánya miatt egészen az I. világháborúig Magyarország egyik legelmaradottabb régiójának számított, ahonnan a XIX. század végén tömegesen vándoroltak ki az emberek, s ahol – különösen az ortodox vallásúak körében – az analfabétizmus is a legnagyobb mértékű volt.

A magyar kultúra kezdetei Kárpátalján a XV-XVI. századra tehetők. Az első nyomtatott magyar könyv, „A szent Pál levelei magyar nyelven” – amely 1577-ben látott napvilágot Kharkóban – a kárpátaljai Nyalábváron készült. Itt volt nevelő a Perényi családnál Komjáti Benedek , aki a bibliai szöveget magyarra fordította. „Jó Husztnak várában” búcsúzik hazájától Balassi Bálint nevelője, Bornemisza Péter 1553 körül, amikor üldözői elől Lengyelországba menekül. Beregszászban rektorként működik egy időben Geleji Katona István (1589-1649), a „Magyar grammatika” szerzője. 1629-ben az Ungvár melletti Radváncon született Gyöngyösi István „A Márssal társalkodó murányi Vénusz” szerzője. Huszton és Beregszentmiklóson töltötte élete utolsó éveit, s itt is halt meg 1708-ban Petrőczy Kata Szidónia költő, műfordító. 1796-ban Ungváron halt meg Dayka Gábor, a magyar szentimentalizmus kiemelkedő képviselője. 1800-1801-ben a munkácsi várban raboskodott Kazinczy Ferenc. Börtönemlékeit a „Fogságom naplójában” örökítette meg. Kárpátalján szerezte élményeit a „Huszt”-hoz, a „Munkács”-hoz és a „Zrínyi dala”-ként ismert „Szobránci-dal”-hoz Kölcsey Ferenc. Itt kapott ihletést „A munkácsi várban” című meséhez Petőfi Sándor.

Mindez azonban nem jelenti , hogy a XIX-XX. század fordulója előtt jelentősebb eredményeket mutatott volna fel a magyar kultúra Kárpátalján. Inkább csak a lokálpatriotizmus tartja számon, hogy 1844-ben Munkácson született Lieb Mihály, aki Munkácsy Mihály néven lett világhírű festőművész. Sajátos, a kárpátaljai tájhoz kötött képzőművészetet azonban nem ő, hanem a Técsőn élő Hollósy Simon és a Nagyszőlőshöz kötődő Révész Imre hozott létre. Az ő nyomában járva teremtik meg az úgynevezett kárpátaljai festőiskolát Boksay József, Erdélyi Béla és Hrabovszky Emil. Az ő iskolájukból került ki a XX. századi kárpátaljai festőművészek többsége: Kocka András, Boreczky Béla, Kontratovics Ernő, Soltész Zoltán, Kassay Antal, Habda László, Sütő János. Ugyancsak ehhez a generációhoz sorolják Horváth Anna keramikust, a sokoldalú képzőművészt, aki szintén iskolát teremtett Kárpátalján. A kárpátaljai magyar alkotók az 1990-ben alakult Révész Imre Képzőművészeti Társaságba tömörültek.

A határváltozások következtében az itt élő lakosok öt állam polgárai voltak a XX. század folyamán anélkül, hogy kimozdultak volna a szülőföldjükről: az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a versailles-i békeszerződések következtében Csehszlovákia, a II. világháború alatt Magyarország, a párizsi békét követően a Szovjetunió, 1991 után pedig Ukrajna állampolgárai lettek. A különböző államalakulatok mindig más-más nyelvű kultúra dominanciáját próbálták ráerőltetni az itt élőkre. A kárpátaljai magyar népesség a két világháború közötti polgári demokratikus Csehszlovákiában nem tudta teljes mértékben érvényesíteni kisebbségi jogait. A csehszlovák uralom alatt azonban Kárpátalja infrastruktúrája jelentős fejlődésen ment át, különösen a városok arculata változott meg a számos újonnan épült köz- és lakóépülettől. A szovjet totalitárius rendszerben a vidék magyarságának nem tartották be sem az emberi, sem pedig nemzetiségi jogait. A legsúlyosabb csapást mégis a II. világháború és az azt követő megtorlások jelentették számára. 1944-ben megközelítőleg 25.000 fő menekült el Magyarországra. A bevonuló szovjet csapatok 1944 végén több mint 25.000 főt hurcoltak el a 18 és 50 év közötti életkorú férfiak közül, akiknek egyharmada sosem tért vissza a munkatáborokból. Helyettük ukránok és oroszok ezreit költöztették be a korábban döntően magyarlakta városokba.

Ebben az etnikailag igen tarka régióban a magyar kultúra a XX. században fokozatosan elveszítette meghatározó szerepét. A két világháború közötti időszak kifejezetten kárpátaljai kisebbségi költőinek Simon Menyhértet (1897-1952) és Sáfáry Lászlót (1910-1943) tekinthetjük. A II. világháborút követő évtizedek magyar irodalmának két meghatározó személyisége: Balla László (1927-) és Kovács Vilmos (1927-1977). A jelenkor magyar írói-költői: Balla D. Károly, Vári Fábián László, Fodor Géza, Dupka György, Füzesi Magda, Horváth Sándor, Bartha Gusztáv, Tárczy Andor, Nagy Zoltán Mihály, Penckófer János a ’70-es években tűntek fel, és jelentős szerepet töltenek be az anyanyelv megőrzésének és ápolásának terén, majd a gorbacsovi peresztrojka idején elkezdődött nemzetiségi-politikai szervezkedésben . Erre nagy szükség van, mert az 1980-as évek végétől az anyaországba megindult gazdasági jellegű kivándorlás tovább gyengíti a magyar kultúra befogadóinak társadalmi bázisát Kárpátalján, az áttelepülők között ugyanis sok az értelmiségi (orvos, tanár, mérnök, újságíró stb.). Az anyanyelvápoló és közművelődési körök, a különféle stúdiók voltak az előfutárai a helyi magyarság mai kulturális-érdekvédelmi szervezeteinek.

3. ÁLTALÁNOS ADATOK

Ukrajna területe: 603.700 km².

Összlakossága: 46.859 ezer fő (2006. márciusi statisztikai adat).

Népsűrűség: 81 fő/ km².

Etnikai csoportok: ukrán – 77,8 %, orosz – 17,3 %, zsidó – 0,2 %, belarusz – 0,6 %, moldován – 0,5 %, bolgár – 0,4 %, lengyel – 0,3 %, magyar – 0,3 %, román – 0,3 %, krími tatár 0,5 %.

Vallások: ukrán ortodox, ukrán görög katolikus, zsidó, római katolikus, iszlám.

Beszélt nyelvek: ukrán (állami), orosz és egyéb.

Népegészség: csecsemőhalandóság – 21,1 ‰, átlagéletkor – 73 év (nők), illetve 61 év (férfiak). A lakosság évente mintegy 400.000 fővel csökken.

Államforma: köztársaság.

Hatalmi ágak: A törvényhozás legfelső szerve a Legfelsőbb Tanács (Verhovna Rada, 450 képviselő), a végrehajtó hatalom élén a Miniszteri Kabinet áll, az igazságszolgáltatás legfelső szerve a Legfelső Bíróság; Alkotmánybíróság.

Legfelsőbb Tanács: Megbízatás: 5 év, legutóbbi választás: 2006. Mandátumok megoszlása: Régiók Pártja 186, Julija Timoshenko Blokkja 129, Nasha Ukrajina 81, Ukrajna Szocialista Pártja 33, Kommunista Párt 21 képviselő.

Közigazgatási beosztás: 24 megye, 1 autonóm köztársaság (Krím), Kijev (főváros), Sevastopol (a Krím AK fővárosa).

Politikai pártok: Több tucat politikai párt működik. A választási törvény 2004. évi módosítását követően a képviselők kizárólag pártlistákról juthatnak be a parlamentbe. Ismertebb pártok a parlamentbe bekerülteken kívül: Népi Blokk, Ukrajna (Egyesített) Szociáldemokrata Pártja, Népi Demokratikus Párt, Pora, Ukrán Progresziv Szocialista Párt.

Munkaerő: 21,3 millió fő (ipar-építőipar – 33 %, mező- és erdőgazdaság – 21 %, egészségügy és oktatás – 16 %, szállítás és közlekedés – 7 %).

Városi lakosság: 67 %.

Városok: Főváros – Kijev (2,7 millió fő 2001-ben). Egyéb városok: Kharkiv, Donetsk, Dnipropetrovsk, Odesa, Lviv.

GDP évi növekedési ráta: 1991 és 1999 között 60 %-os csökkenés, majd 2001-ben 9 %-os, 2002-ben 5,2 %-os, 2003-ban 9,3 %-os, 2004-ben pedig 13,4 %-os növekedés az előző évi értékhez képest. 2006 első negyedévében a növekedés mértéke az előző év azonos időszakához képest 2,4 % volt.

Árfolyam: 5,05 hrivnya/USD, 6,16 hrivnya/EUR.

Infláció: 10,3 % (2006. március).

Munkanélküliség: 3,2% (2006. április).

Bérelmaradások összege: 1.059,4 millió hrivnya (2006. március).

Összes külföldi tőkebefektetés: 9,5 Mrd USD (2005-ben).

Az ország importjának volumene növekedett: 2003-ban 24,4 milliárd USD-re rúgott, 2004-ben pedig elérte a 31 Mrd USD-t (+6,5 Mrd USD, illetve +26,7 %). Jelenleg az ország nemzeti termelésének 60 %-a exportra irányul. Ukrajnának 220 országgal van gazdasági kapcsolata, a befektetések 117 országból érkeztek.

Magyar-ukrán gazdasági kapcsolatok: A két ország gazdasági kapcsolatai dinamikusan fejlődnek. Egymás közötti kereskedelmük növekszik: ennek értéke 2003-ban elérte az 1,3 milliárd USD-t, ami gyakorlatilag a 2002. évi forgalom megduplázódását jelenti. 2004-ben az előző évhez képest mintegy 30 %-kal nőtt a két ország közötti áruforgalom. A kétoldalú külkereskedelmi forgalom 2005-ben jelentősen nőtt, és az év végére elérte az 1,377 Mrd USD-t, miközben az újkori magyar-ukrán történelemben most először volt pozitív a magyar mérleg: az aktívum mintegy 30 millió dollárra rúgott. Ebben közrejátszott, hogy a forgalomból kiestek a korábbi időszak – az elmúlt öt-hat év – folyamatosan nagy volumenű gázszállításai. 2005-ben gyakorlatilag tízezer dolláros nagyságrendben vásárolt gázt Magyarország Ukrajnától, míg az előző években ez az érték 100 millió USD körül alakult. Az Ukrajnába irányuló magyar külkereskedelmi szállítások volumene 2001-ben 21 %-kal nőtt az előző esztendőhöz viszonyítva. 2003-ban és 2004-ben további növekedés mutatkozott. Az Ukrajnába irányuló magyar export legjelentősebb termékcsoportjai: élő állat, hús- és tejtermékek, gabonafélék, gyógyszeripari termékek, vegyi áru, műanyag- és textiláru, valamint textilipari gépek. A környező országok közül a magyarországi befektetők, vállalati társtulajdonosok Kárpátalján a negyedik (az USA, Németország és Ausztria mögött), Ukrajnában a kilencedik helyen állnak.

Magyarország és Kárpátalja külkereskedelmi forgalma 277.4 millió dollárt ért el az elmúlt évben, ami Kárpátalja külkereskedelmi forgalmának 23 %-a, a magyar-ukrán áruforgalomnak pedig mintegy 21 %-a. Hasonló a helyzet a tőkebefektetések terén: 199 magyar tőkével működő vegyes vállalatot regisztráltak, s az elmúlt évben negyvennel növekedett a vegyes vállalatok száma, annak ellenére, hogy tavaly április elsején kedvezménymegvonásokra került sor. A magyar tőkebefektetés a korábbi 26 millióról 28 millió dollárra emelkedett, annak ellenére, hogy a MOL 6 M USD tőkét kivont, ily módon a növekedés mértéke ténylegesen elérte a 8 M USD-t.

A növekvő kereskedelmi forgalom hátterében részben az ukrán gazdaság rendkívül dinamikus bővülése, részben pedig az ország valutatartalékainak növekedése áll.

A magyar nemzeti közösség lélekszáma: 156.600 fő (egész Ukrajnában, a 2001. évi népszámlálás adatai szerint), becsült adat: kb. 200.000 fő.

Területi megoszlás: a magyar lakosság döntő többsége a 12.800 km² kiterjedésű Kárpátalja megyében összpontosul. A hivatalos adatok szerint 151.516 (saját becslésük szerint közel 200.000) magyar nemzetiségű lakos él a beregszászi járásban, valamint az ungvári, a munkácsi és a nagyszőlősi járások egy részén. Elszigetelt tömböket alkot a magyarság a Felső-Tisza vidékén. Szórványok találhatók még a Felső-Borzsa (Bilke, Ilosva), Felső-Latorca (Szolyva), Felső-Ung (Perecseny, Nagyberezna) völgyében. A magyar népesség 84 %-a azonban a magyar határ menti 20 kilométeres sávban tömörül.

Településföldrajz: A magyarok nagy része a folyóvölgyekben, mezőgazdasági termelésre alkalmas síkvidékeken él. Általában kis lélekszámú falvakban laknak, a jelentősebb városok közül a 2001. évi népszámlálásig egyedül Beregszászban alkottak igen csekély többséget.

Városi lakosság: 53.598 fő (Ungvár – 8.000, Munkács – 7.000, Beregszász – 12.800, Nagyszőlős – 3.171, Técső – 2.640, Rahó – 1.282, Huszt – 1.759, Csap – 3.659, Ilosva – 107, Szolyva – 322 fő (a magyar kolóniák lélekszáma Lvivben, Kijevben, Ivano-Frankivszkben, Kharkivban, Odeszában néhány száz; 2001. évi adatok).

tájegységek

1. ábra Tájegységek Kárpátalján

 

Magyarok Kárpátalján

2. ábra Magyarok Kárpátalján

 

kárpátaljai járások

3. ábra Magyarok a kárpátaljai járásokban

 

Kárpátalja nemzetiségi összetétele

4. ábra Kárpátalja nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 2001 között

 

természetes szaporulat Kárpátalján

5. ábra A természetes szaporulat Kárpátalján 1946 és 2001 között

 

4. JOGI HELYZET

1991 novemberében a Legfelsőbb Tanács nyilatkozatot fogadott el a nemzeti kisebbségekről, amely minden népnek, nemzetiségi csoportnak szavatolja az egyenlő politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődés, valamint az anyanyelv használatának jogát a társadalmi élet minden területén.

Ukrajna elnökének kárpátaljai megbízottja 1992. december 17-én rendeletet adott ki az ukrajnai nyelvtörvény és a nemzeti kisebbségi törvény gyakorlati végrehajtásáról. Az okmány előírja: ahol valamely nemzeti kisebbség alkotja a lakosság zömét, az ukrán államnyelv mellett az adott nemzetiség nyelvét is használják az állami és a társadalmi szerveknél, a vállalatoknál és intézményeknél. E rendelet értelmében lehetőség van a kétnyelvű feliratok használatára, s a nemzetiségek az állami mellett saját nemzeti jelképeiket is használhatják.

Az 1996. június 28-án elfogadott ukrán alkotmány 10. cikkelye értelmében „Ukrajnában szavatolt a nemzeti kisebbségi nyelvek szabad fejlődése, használata és védelme”, 11. cikkelye pedig kimondja, hogy „az állam elősegíti (…) Ukrajna minden őslakos népe és nemzeti kisebbsége etnikai, kulturális, nyelvi és vallási sajátosságainak fejlődését”. A nemzeti kisebbségek jogaival ezen kívül még három törvény foglalkozik: az 1989-ben elfogadott nyelvtörvény, az 1999-ben elfogadott oktatási törvény és az 1992-ben elfogadott egyesületi törvény.

2003 decemberében az Ukrán Legfelsőbb Tanács elfogadta a határon túli ukránokról rendelkező törvényt.

  1. május 31-én Magyarország és Ukrajna külügyminisztere nyilatkozatot írt alá a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról. A nyilatkozathoz csatolt jegyzőkönyv 1. pontja alapján a felek a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításával foglalkozó kormányközi vegyes bizottságot hoztak létre, amelynek eddig tizenkét ülésére került sor. A vegyes bizottság – munkájában részt vesznek a két országban élő kisebbségek képviselői is – ajánlásokat fogalmaz meg a két ország kormányai számára a Magyarországon élő ukrán és az Ukrajnában élő magyar kisebbség számára nagy fontossággal bíró ügyek, így a nemzeti identitás megőrzése, az oktatás, a kultúra fejlesztése és a kisebbségi problémák megoldása érdekében.

Magyarország és Ukrajna kapcsolatait alapszerződés szabályozza, amelyet 1991 decemberében Kijevben írt alá a két fél, s amelyet az ukrán parlament 1992-ben, Magyarország pedig 1993-ban ratifikált. A dokumentum 17. cikkelye rendelkezik a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának kölcsönös védelméről.

  1. április 15-én Kijevben az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség kezdeményezésére magyar-ukrán történész vegyes bizottság alakult, amely a jövőben a két nemzet, a két ország történelmének közös eseményeit vizsgálja. A bizottság két társelnöke Fodor István akadémikus, történész-régész (Magyarország) és Vidnyánszky István történész-professzor (Ukrajna) lett.

A 2002-es parlamenti választásokig az ukrán választási törvény nem tette lehetővé, hogy a nemzetiség társadalmi szervezetei saját jelölteket indítsanak, de nem zárta ki a jelöltek támogatását. A választási törvény 2004. évi módosítását követően csak pártok vehetnek részt a választásokon. Az 1998 márciusi parlamenti választások során a kárpátaljai magyarságnak másodszor sikerült képviselőt küldenie az Ukrán Legfelsőbb Tanácsba. Számos települési önkormányzatban a magyar képviselők abszolút többségben vannak. Nagy problémát jelent azonban, hogy szakképzett káderek hiányában a magyarság kiszorul a helyi apparátusokból (kevés a magyar nemzetiségű köztisztviselő), még ott is, ahol lehetőség nyílik a magyar nyelvű ügyintézésre. Még a magyar többségű beregszászi járásban is a vezetők kivételével ukrán nyelvű a köztisztviselők 95 százaléka.

A 2006. évi parlamenti és önkormányzati választások során a két kárpátaljai magyar párt színeiben 9 magyar képviselő került a 90 fős Kárpátaljai Megyei Tanácsba, néhányan pedig ukrán pártok listáiról. A Beregszászi megyei jogú városban a 36 fős Városi Tanácsban 14 fő képviseli a magyar pártokat, míg a 90 fős Beregszászi Járási tanácsba 53 magyar képviselő jutott be a magyar pártok listáiról.

A 2002. évi választásokon a polgárok közvetlenül választhatták meg a tanácsok elnökeit. Az önkormányzatokat érintő törvényeket, rendelkezéseket többször változtatták, módosították. 1995 júliusában központosították a megyei, helyi közigazgatást, amivel tulajdonképpen átruházták a helyi önkormányzatok jogait az állami közigazgatásra. 2001 óta a járásoknak saját, a megyétől független költségvetésük van, s hasonlóképpen a helyi, községi, nagyközségi tanácsok is szabadon rendelkeznek saját bevételeikkel. Ennek köszönhetően kerülhetett sor 2002-től a korábban soha nem tapasztalt infrastrukturális fejlesztésre, a települések vezetékes földgázzal való ellátására.

Ukrajna 1995-ben lett az Európa Tanács tagja. A szervezetbe való felvételekor vállalta a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálás céljával történő tanulmányozását, valamint ígéretet tett arra, hogy az ET-be való felvételétől számított egy éven belül aláírja és ratifikálja a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt és kisebbségpolitikáját az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201. sz. ajánlásában lefektetett elvek alapján folytatja. Az ukrán parlament 1999 decemberében ratifikálta a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, mégpedig a kárpátaljai magyarságra nézve kedvezőbb változatában, amely a nemzetiségek nyelvhasználati jogát 20 %-os arányhoz köti a településeken. Az Ukrán Legfelsőbb Tanács által a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának ratifikációjáról újonnan elfogadott törvényből azonban teljesen kikerült a kisebbségi nyelvnek az állami adminisztrációban történő használata, minden téren szűkült a nemzetiségi nyelvhasználat biztosítására vállalt garanciák köre, továbbá kikerült a nemzetiségi intézményhálózat szűkítésének tilalma.

1991-ben az ukrán függetlenségről tartott népszavazással együtt Kárpátalján helyi népszavazást tartottak a terület különleges önkormányzatáról, illetve a beregszászi járásban a járás bázisán létrehozandó Magyar Autonóm Körzetről. Mindkét esetben a lakosság döntő többsége támogatta az elképzeléseket. Ugyanakkor a népszavazásokat követően Kárpátalja különleges önkormányzati státusáról, illetve a Beregszászi Magyar Nemzetiségi Körzetről kidolgozott törvénytervezetek mindmáig nem kerültek magasabb szinten elfogadásra.

Általános problémának tekinthető, hogy a politikai bizonytalanság, a gyakori jogszabály-módosítások miatt áttekinthetetlenek a jogérvényesítés intézményes keretei, hiányos a jogi kompetenciák kijelölése. Az érvényes törvények, rendeletek a kisebbségek vonatkozásában megengedő jellegűek ugyan, ám ezek végrehajtása némely esetben helyi szinten elakad. Ugyanakkor 1991 és 1997 között az említett törvényekre támaszkodva sikerült orvosolni a magyar kisebbség régi sérelmeinek nagy részét, s közel 60 település visszakapta korábbi, történelmi nevét; a magyar nemzeti szimbólumok használata megengedett; sok magyar vonatkozású köztéri szobrot, emléktáblát és emlékjelet állítottak fel. Több helyen kitették a kétnyelvű helységnévtáblákat és előrelépés történt a magyar tannyelvű oktatás terén is.

A kárpátaljai magyarság ugyanakkor sérelmezi, hogy Ukrajnában eddig sem anyagilag, sem erkölcsileg nem kárpótolták azokat a személyeket, akiket etnikai alapon hurcoltak el a sztálinizmus idején. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, az 1998-2002. évi ciklusra megválasztott parlamenti képviselő, valamint az előző parlamenti ciklusban Tóth Mihály akkori képviselő egyaránt szorgalmazta Ukrajna törvényhozásánál és legfelső állami vezetésénél az anyagi és erkölcsi kárpótlás kérdésének megnyugtató rendezését. Gajdos István, a Beregszász központú 72. számú választókerületben 2002-től 2006-ig legfelsőbb tanácsi mandátumal rendelkező képviselő törvénytervezetet nyújtott be a Legfelsőbb Tanácshoz az elhurcoltak anyagi és erkölcsi kárpótlására.

Az utóbbi években aggodalomra okot adó folyamatok is mutatkoznak: Leonyid Kucsma elnök 1996-ban a kisebbségi törvény szellemével ellentétben rendeleti úton állami főbizottsággá fokozta le a korábbi Nemzetiségi és Migrációügyi Minisztériumot. 2000-ben az állami bizottságot az Igazságügyi Minisztérium Nemzetiségi és Migrációügyi Főosztályává alakították át, majd a főosztályt 2001-ben visszaminősítették állami főbizottsággá. A 2004. évi elnökválasztást követően a Nemzetiségi és Migrációügyi Állami Bizottság ismét az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá került. 1996 szeptemberében az államfő ugyancsak rendeletileg megszüntette az ukrajnai nemzeti kisebbségek kultúrájának fejlesztésére szolgáló alapítványt.

Az ukrán állam kormányzati szintű anyagi támogatást nem nyújt sem a magyar, sem pedig az országban működő más kisebbségi szervezeteknek, mivel ezt a hatályos törvények nem írják elő. Az érvényben lévő szabályzók szerint a kisebbségek szervezetei igényelhetik konkrét rendezvényeik, programjaik finanszírozását. Az oktatás finanszírozása viszont állami feladat maradt, ami a kisebbségi oktatási intézmények vonatkozásában ellentmondásos helyzetet eredményez.

A magyar kormány tudatában van annak, hogy a magyar kisebbség problémáinak nagy része nem Ukrajna nemzetiségi politikai szándékaival, hanem az ország gazdasági nehézségeivel magyarázható; legtöbbször szociális jellegű gondokról van szó. Ebben a helyzetben a kárpátaljai magyarság a jövőben sem nélkülözheti az anyaország fokozott támogatását.

5. ÉRDEKKÉPVISELET

1989 után a magyarság önszerveződésének kereteit a magyar kulturális szervezetek, elsősorban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség biztosította, ezért Ukrajna függetlenné válása idején a magyarság kiemelkedő politikai szerepet játszott Kárpátalja társadalmi-politikai életében, döntően járult hozzá a helyi népszavazások (Ukrajna függetlenségéről, az autonómiáról) sikeréhez.

A kárpátaljai magyarság két politikai párttal rendelkezik. Ukrajna Igazságügyi Minisztériuma 2005. február 17-ei dátummal bejegyezte a „KMKSZ” – Ukrajnai Magyar Pártot, amelynek megalakítását a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kezdeményezte. 2005 márciusi dátummal az Igazságügyi Minisztériumban ugyancsak bejegyezték az UMDSZ által kezdeményezett Ukrajnai Magyar Demokrata Pártot. A két magyar szervezet azért döntött a pártalapítást mellett, mert a módosított választási törvény kizárólag pártok számára teszi lehetővé a jelöltállítást.

Az Ukrán Legfelsőbb Tanácsban a 2006-os parlamenti választásokat követően nincs magyar nemzetiségű képviselő. 2002-től 2006-ig az ukrán parlamentben Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke (az USZDP/e/ támogatásával jutott mandátumhoz, 2005-től a szocialista frakció tagja volt) képviselte a kárpátaljai magyarságot. Korábban, az 1998-2002. évi parlamenti ciklusban Kovács Miklós (független képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke), az 1994-1998. évi ciklusban pedig Tóth Mihály, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke vett részt (ugyancsak függetlenként) a kárpátaljai magyarok képviseletében a kijevi törvényhozás munkájában.

A magyar kulturális és szakmai szervezetek érdekvédelmi tevékenysége jelenleg döntően a magyarság identitástudatának és kultúrájának megőrzésére, az anyanyelvű oktatás fejlesztésére, a magyar nyelvű oktatási rendszer megtartására, továbbfejlesztésére és egy önálló magyar tankerület létrehozására irányul. Nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megmaradjon az anyanyelven történő felvételi vizsga lehetősége az Ungvári Nemzeti Egyetemre. A Magyar-Ukrán Kisebbségi Vegyes Bizottság XII. ülésén elfogadott jegyzőkönyv alapján az ukrán oktatási tárca hozzájárult az Ungvári Nemzeti Egyetem felvételi szabályzatának kiegészítéséhez, amely a magyar tannyelvű oktatási intézmények végzős diákjai számára lehetővé teszi az anyanyelvi felvételi vizsgát. Felismerve, hogy a szülőföldön maradásnak elengedhetetlen feltétele az egzisztenciális biztonság, a magyar szervezetek nagy figyelmet fordítanak a kárpátaljai gazdasági folyamatokban való részvételre, a privatizációból és a szovjet típusú gazdasági rendszer lebontásából, valamint a határ menti együttműködésből adódó lehetőségek kihasználására (vállalkozásfejlesztő központ létrehozása, gazdaszövetség alakítása, gazdaképzés). A bizonytalan ukrajnai helyzet miatt azonban eddig a magyar szervezetek ezen a téren nem könyvelhettek el jelentős sikert. Különös fontossággal bírt az egykori kolhozrendszer felbomlását követően az Új Kézfogás Közalapítvány által támogatott földprivatizációs program, amely 14 ezer magyar gazdát juttatott földtulajdonhoz, s elindította a falusi gazdálkodó réteg kialakulását.

Távlati célként minden magyar szervezet programjában szerepel az autonómia különböző formáinak megteremtése. Ennek a célnak a megvalósítását a különböző szervezetek eltérő módon képzelik el. A KMKSZ kidolgozta a nemzetiségi kulturális önkormányzat megalakításának és működésének tervezetét, 1999 decemberében pedig javaslatot tett egy olyan, az ukrán törvényekkel összhangban lévő önálló közigazgatási egység kialakítására, amely Tisza-melléki járás néven Beregszász központtal magában foglalná a kárpátaljai tömbmagyarság valamennyi települését. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségbe tömörült szervezetek, illetve az önkormányzatokat tömörítő Kárpátaljai Határmenti Önkormányzati Társulás a kulturális és a személyi elvű autonómia megvalósulásában látja az ukrajnai magyarság további boldogulásának és szülőföldjén való megmaradásának lehetőségét. Gajdos István parlamenti képviselő törvénytervezetet dolgozott ki az ukrajnai nemzeti kisebbségek nemzeti-kulturális önrendelkezéséről.

A kárpátaljai magyarságot is érinti Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz. 2003. november 1-jétől a két ország között hatályba lépett a vízumegyezmény, amelynek értelmében a magyar állampolgárok vízummentesen utazhatnak Ukrajnába, az ukrán állampolgárok pedig ingyenesen hosszabb időre és többszöri beutazásra szóló vízumot igényelhetnek. A vízumok kiadása rendben zajlik az ukrajnai magyar külképviseleteken. 2005-ben 147,9 ezer „C” és 4,8 ezer „D” (munkavállalási és tanulmányi) típusú vízumot állítottak ki az ungvári és beregszászi konzuli irodákon. A Magyar Köztársaság 2006. január 1-jétől bevezette a nemzeti vízumot, amelyet 5 évre díjmentesen kérhet minden ukrán állampolgár a családi kapcsolatok, az anyanyelv ápolása vagy középfokú tanulmányok folytatása céljából.

Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség

Ukrajnában az egyetlen országosan bejegyzett magyar szervezet, amelyet 1991 októberében a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (1995-től felfüggesztette tagságát), a Lvovi (Lembergi) Magyarok Kulturális Szövetsége és a Magyarok Kijevi Egyesülete alapított. Az UMDSZ elnökei: Fodó Sándor (1991-1995), Tóth Mihály (1995-2002), Gajdos István (2002 decemberétől). A szervezet céljául az alapítók az ukrajnai magyar kisebbség általános jogi és érdekvédelmi képviseletét, a tagszervezetek alapokmányaiban meghatározott célok és elvek megvalósítására irányuló törekvések feltétlen támogatását, a szervezeti tevékenység koordinálását tűzték ki. Az UMDSZ az egyéni és kulturális autonómiát, valamint Magyar Nemzetiségi Körzet kialakítását támogatja, és az 1991. évi népszavazás eredménye alapján szorgalmazza egy Kárpátaljai Különleges Önigazgatási Terület létrehozását. 2002-ben az UMDSZ küldöttgyűlése a szervezet belső reformjáról döntött és bevezette az egyéni tagság intézményét. 2003-ban az UMDSZ 16 ezer fős tagsággal rendelkezett.

2002-ben megváltozott az UMDSZ struktúrája. Döntéshozó és irányító szervei: Kongresszus, Országos Tanács, Országos Ellenőrző és Mandátum Bizottság, Országos Etikai és Szabályzat-felügyelő Bizottság, Országos Elnökség, 16 állandó szakbizottság (egészségügyi, szociális, ifjúsági, sport, művelődési, oktatási, diaszpóra és szórványgondozási, önkormányzati, kommunikációs, gazdasági, jogi, agrár, örökségvédelmi, informatikai, nőtanács, mentorok tanácsa). A Szövetség 12 kárpátaljai középszintű járási és városi szervezettel, 14 Kárpátokon túli szervezettel és 12 kollektív tagszervezettel rendelkezik. Az UMDSZ tagsága 135 alapszervezetbe tömörül.

Időközben a Szövetséghez a következő szervezetek csatlakoztak:

  • Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (1996);
  • Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (1996);
  • Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete (1997);
  • Ivano-Frankovszki Balaton Magyar Kulturális Szövetség (1997);
  • Krími Magyarok Petőfi Sándor Társasága (1999);
  • Kárpátaljai Gazdák Szövetsége (1999);
  • Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (1999);
  • Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Szövetsége (1999).
  • Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma (2000).
  • Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülői és Pedagógus Tanács (2003).

Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség

A kárpátaljai magyarság 1989-ben alakult első, s máig legnagyobb létszámú megyei szintű társadalmi-érdekvédelmi szervezete [a HTMH 2006-os véleménye szerint]. 2006 márciusában a szövetség taglétszáma 42 ezer fő volt. Alapszabálya a kárpátaljai magyarság hosszú távú érdekeit szolgálva a Kárpátalján élő magyarok érdekeinek védelmét, nemzetiségi kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzését és ápolását, anyanyelvi művelődésének és oktatásának elősegítését, kollektív jogainak biztosítását, nemzeti tudatának formálását tűzi ki célul. A KMKSZ programjában a nemzetiségi önigazgatás megteremtése a cél, amit nemzetiségi önkormányzat vagy területi autonómia megteremtése útján kíván elérni.

A KMKSZ a magyarságot érintő minden kérdésben állást foglal, tevékenyen igyekszik bekapcsolódni azok alakításába.

Középszintű szervezettel rendelkezik az ungvári, a munkácsi, a beregszászi és a nagyszőlősi járásban, valamint a Felső-Tisza vidéken.

Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ)

1994 augusztusában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségből kivált beregszászi városi és járási KMKSZ-alapszervezetek egy része hozta létre, becsült tagsága 5 ezer fő.

Programjában a beregszászi járásban és a történelmi Bereg megye más településein élő magyarok politikai, kulturális és szociális érdekeinek képviseletét vállalja fel. Legfőbb politikai célja az 1991. december l-jei népszavazás eredménye alapján a magyar autonóm körzet létrehozása. A szervezetnek – amely 1994 óta a legnagyobb frakcióval rendelkezik a Beregszászi Városi Tanácsban – nagy szerepe volt abban, hogy a tömbmagyarság székhelye 2001. május 18-án elnyerte a megyei jogú városi státust. A Szövetség nevéhez fűződik több szobor, emlékmű, illetve több mint 50, a magyar történelmi múlt nagy alakjainak állított emléktábla elhelyezése az egykori Bereg vármegye területén.

Tevékenységét főként kulturális és hagyományápoló rendezvények szervezésére összpontosítja, és elsősorban Beregszászon és környékén fejti ki.

A kárpátaljai magyarság a fentieken kívül több helyi, lakókörzethez kötött kulturális szervezettel rendelkezik:

  • Szolyvai Magyarok Kulturális Szövetsége;
  • Técsői Magyarok Kulturális Szövetsége;
  • Ungvidéki Magyar Szövetség.

Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma

A regionális szervezetek tevékenységének összefogása céljából – a BMKSZ kezdeményezésére – 1994 augusztusában megalakult a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (KMSZF), amely a többi között a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetséget, a Szolyvai Magyarok Kulturális Szövetségét, a Técsői Magyarok Kulturális Szövetségét, az Ungvidéki Magyar Szövetséget, valamint számos vállalkozói és gazdálkodói profilú magyar szervezetet tömörít. Tevékenységét tulajdonképpen regionális szervezetei révén fejti ki. A KMSZF 1995 októberétől megyei szinten bejegyzett szervezet. A Fórum elsősorban a gazdaság- és vállalkozásfejlesztés terén fejti ki tevékenységét, amellyel a többi magyar érdekvédelmi szervezet korábban nem foglalkozott [legalábbis a HTMH 2006-os véleménye szerint]

6. GAZDASÁG

Kárpátalja uralkodó termelési formája a mezőgazdaság [és nem csupán a HTMH 2006-os jelentése szerint]. 1.471 farmergazdaság működik, s mintegy 321 ezer egyéni gazdálkodót tartanak nyilván. A farmergazdaságok többsége 50 hektárnál kisebb területen gazdálkodik, mindössze 8 olyan gazdaság van, amely 100 hektárnál nagyobb földterülettel rendelkezik. A megye gazdasága – valamennyi ágát tekintve – alacsony hatásfokú, a műszaki színvonal és a szervezettség elmaradottsága jellemzi. A rendszerváltást követően a meglévő városi ipar tönkrement, leépült. A külföldi befektetőknek köszönhetően azonban fokozatosan újraélednek, új profillal működnek a régi ipari létesítmények. Kárpátalja állami dotációja meghaladja a 60 %-ot, vagyis a megye egyelőre képtelen saját erejéből biztosítani a szükségleteit.

Ukrajnában vagyoni kárpótlás nem történt, valamennyi állampolgár alanyi jogon azonos részre jogosult az állami vállalatok vagyonából. Mindenki névre szóló privatizációs vagyonjegyet kapott, amelynek átvétele 1995. február 1-jén kezdődött, és 1998-ban fejeződött be. A tulajdonos a vagyonjegyet befektethette abba a vállalatba, amelynél dolgozott (ha a vállalatot privatizálták). A gyakorlatban azonban az történt, hogy a lakosság túlnyomó többsége a privatizációs értékpapírokat igen alacsony árfolyamon eladta a felvásárlóknak. A vagyonjegyeken mindazonáltal értékpapír-aukciókon részvényeket, továbbá befektetési alapok, társaságok értékpapírjait lehetett megvásárolni, vagy értékpapírt kezelő társaságra bízhatták azokat.

A privatizáció – a gazdasági háttér és a tőkehiány miatt – a kis- és középvállalatokat érinti. 2004-ben nőtt a külföldi befektetések mértéke. Az első kilenc hónap alatt 50,6 millió USA dollár folyt be, ami 19,7 %-kal haladja meg az előző év hasonló időszakának adatát. A termékekkel és szolgáltatásokkal folytatott külkereskedelem volumene 2004 első tíz hónapja alatt a 2002 azonos időszakában regisztrált 436,6 millió USD-ről 989,4 millió USD-re emelkedett, ez 2,2-szeres növekedést jelent. Kárpátalja legfontosabb kereskedelmi partnerei Ausztria, Németország, Magyarország, Szlovákia, Olaszország és Csehország. Ez a hat ország a kárpátaljai exportból több mint 80 %-kal, míg az importból közel 75 %-kal részesedik.

A magyar kisebbség 75 %-a kistelepülésen él, s az anyanyelvű képzési lehetőség hiányosságai miatt döntően alacsonyabb társadalmi presztízsű foglalkozást űz (alig van például magyar jogász), így nagymértékben ki van téve a munkanélküliség veszélyének. A hivatalos adatok nagyon kedvező képet festenek a munkanélküliségről: ezek szerint 1998-ban 2,4 %, 1999 júliusában 5 %, 2000 decemberében 7 %, 2002 végén 6,5 %, 2003 végén pedig 7,4 % volt a nyilvántartott állástalanok aránya. 2004-től pozitív tendenciák mutatkoznak e téren: 2005. január 1-jei állapot szerint a foglalkoztatási központ 28,6 ezer munkanélkülit tartott nyilván, ami 12,9 %-kal kevesebb az egy évvel korábbi adatnál. A szociális gondokat tovább élezi a látens munkanélküliség (kényszerszabadságolás, csökkentett műszakszám, rövidített munkaidő).

Kárpátalján a lakosság átlagbére 2005-ben 730 hrivnya (kb. 120 USD) volt, míg az országos átlagbér 883,9 hrivnyát tett ki. Az élelmiszerek jelentős részét Magyarországról, Szlovákiából, illetve a szomszédos és távolabbi ukrajnai megyékből szállítják a vállalkozók a magántulajdonban lévő kárpátaljai üzletekbe, valamint a piacokra (1 kg sertéshús ára átlagosan 5 USD, 1 liter tejé 30 cent, 1 liter olajé 1 USD).

A vidék magyar lakosságának jelentős része számára a túlélést a jelenlegi helyzetben a határ menti kereskedelem jelenti. Sokan vállalnak illegálisan mezőgazdasági idénymunkát a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A magyar férfilakosság jelentős hányada az év nagy részében különböző magyarországi építkezéseken dolgozik. (A szomszédos és főként dél-európai országokban leginkább „feketén” munkát vállaló kárpátaljaiak számát 100-150 ezerre becsülik.)

A mezőgazdasági termelés növelését és a magángazdaságok fejlődését a közelmúltig akadályozta a föld tulajdonjogának rendezetlensége. A 2000 novemberében elfogadott földtörvénytől azt várják, hogy majd lehetővé teszi a valódi tulajdonosokra épülő szövetkezeti formák létrejöttét a kollektív gazdaságok helyett. Ezek azokra a gazdakörökre támaszkodhatnának, amelyek a magyarlakta településeken alakultak az elmúlt években.

1999 decemberében az egy hónappal korábban újraválasztott Leonyid Kucsma elnök első rendelete az agrárreform felgyorsítására irányult. Ez a kolhozok feloszlatását, a mezőgazdasági termelés szerkezetének átalakítását tűzte ki célul 2000 áprilisáig szóló határidővel, amit végre is hajtottak.

A terület gazdasági és szociális problémáinak megoldását elősegítheti az 1999 novemberi árvíz pusztítása után elfogadott két törvény a 730 hektárnyi területen kialakítandó szabad gazdasági övezet (15 évre szóló hatállyal) és az egész megyére kiterjedő különleges befektetési rendszer (30 évre szóló hatállyal) létrehozásáról. A beruházók számára különféle adó- és egyéb kedvezményeket biztosító törvényektől a lakosság életszínvonalának javulását remélik, ami lelassítaná a magyar nemzetiségű népesség kivándorlását az anyaországba. A különleges gazdasági övezettel kapcsolatos dokumentumot a Legfelsőbb Tanács sokáig nem fogadta el, ezért az elnöki rendeletként lépett hatályba, majd a 2001 márciusi újabb nagy árvíz után a kijevi parlament törvényt alkotott a kárpátaljai különleges gazdasági övezetről.

Ukrajna elnöke 1995-ben rendeletet adott ki, amely a kárpátaljai helyi közigazgatási szervek számára decentralizált hatósági jogköröket ad, és jogosítványokat biztosít az állami tulajdon egy részének kezelésére. A megyei közigazgatás ennek értelmében kezességet vállalhat külföldi hitelek felvételénél, és saját vállalkozásokat indíthat.

  1. november 4-én ukrajnai, szlovákiai és magyarországi üzletemberek dokumentumot írtak alá a Kárpátok Határmenti Gazdaságfejlesztő Szövetség (KHGSZ) létrehozásáról. A különböző országokból olyan jogi személyként bejegyzett szervezetek, intézmények a tagjai a Szövetségnek, amelyek adatbázissal rendelkeznek. A KHGSZ célja a piacgazdaság elvein és a gyakorlaton alapuló kapcsolatok erősítése, a határokon átnyúló gazdasági együttműködés előmozdítása, s ennek köszönhetően az adott térség gazdasági felemelkedése. A KHGSZ kárpátaljai irodájának funkcióját a Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ (KVK) látja el. A szlovák-ukrán vízumkényszer kölcsönös bevezetése azonban ellehetetlenítette a konkrét, személyes kapcsolattartást.

Kárpátalján hatalmas pusztítást végzett az 1998. november 5-én, majd a 2001. március 4-én kezdődött árvíz. A természeti katasztrófa szomorú mérlege 1998-ban: 17 halott, 3.098 lakóház romba dőlt, 12.769 pedig olyan súlyosan megrongálódott, hogy teljes felújításra szorult; 2001-ben: 9 halálos áldozat, 1.955 lakóház romba dőlt, 8.998 megrongálódott. Az áradások külön-külön a kárpátaljai lakosság közel egyharmadát érintették. A legsúlyosabb károkat szenvedett magyarlakta települések közé tartozott 1998-ban a beregszászi járási Mezővári, illetve a nagyszőlősi járási Tiszabökény. A megyében ekkor keletkezett árvízkárok összegét 100 millió USD-re becsülték. 2006-ban a Magyar-Ukrán Kormányközi Vegyes Bizottság környezetvédelmi és vízgazdálkodási megállapodást írt alá, amelynek célja a két országot összekötő Tisza mellett élők árvízgondjainak enyhítése. A megállapodás közös környezetvédelmi és vízgazdálkodási terveket tartalmaz. A környezetvédelem terén olyan ellenőrzési rendszerek bevezetését tervezik, amelyek lehetővé teszik a leggyorsabb módszerek alkalmazását.

7. CIVIL TÁRSADALOM

[a HTMH 2006-os jelentése szerint] Ukrajna 1991-es függetlenné válása óta a civil társadalom, az ún. „harmadik szektor” struktúrája rendkívüli mértékben fejlődött és tapasztalatokban gazdagodott. Előtte – csakúgy mint minden más volt szocialista állam esetében – a civil szektor fejlődését jelentősen gátolta a 70 éven át tartó állami kontroll, aminek következtében az állampolgárok elszoktak minden civil, önálló kezdeményezéstől. A rendszerváltozást követően új megoldások, új struktúrák váltak lehetségessé és szükségessé. Ukrajnában 1992-ben elfogadták az állampolgárok egyesüléséről szóló törvényt, majd a kilencvenes évek közepén megalkotott jogszabályok tovább fejlesztették a nonprofit szektor működésének jogi kereteit. Ez tette lehetővé olyan szervezetek megalakítását, amelyek tevékenysége a szociális, gazdasági és kulturális szükségletek kielégítését célozta. A nonprofit szervezetek, 63 %-a az ukrán függetlenség első két évében alakult meg. A szervezetek mintegy egyharmada szociális, karitatív, humanitárius tevékenységet folytat, 16 %-uk foglalkozik gyermekekkel, ifjúsággal, 9 %-uk egészségüggyel, de igen sok szervezet egyszerre többfajta tevékenységet is végez. A kormány nem nyújt ugyan anyagi támogatást a civil szervezeteknek, de bizonyos adókedvezményeket biztosit számukra. Annak ellenére, hogy a törvényi keretek nem ösztönözik kellően az ukrán üzletembereket és magánvállalkozásokat, a civil szervezetek bevételeinek nagyobbik fele az üzleti szférából származik. Egyéni adományokról a lakosság szegénysége miatt alig lehet szó. A külföldi forrásoknak is fontos szerepe van a civil társadalom életében.

1996-ban mintegy 1.200 civil szervezetet regisztrált az Ukrán Igazságügyi Minisztérium. Ez a szám azóta csak nőtt. A civil szervezetek helyi szinten (a városokban vagy kerületekben) is regisztráltathatják magukat.

Kárpátalján a kisebbségek – közöttük a magyar kisebbség – jellegzetes módon hozzájárulnak a helyi civil társadalom sokszínűségéhez, fejlődéséhez. A magyar civil szerveződések száma jelenleg megközelíti a százat. Az egyik legnagyobb múltra visszatekintő kárpátaljai magyar civil szervezet a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége, amely 1993-as megalapítása óta folyamatosan a kárpátaljai magyar értelmiség összefogását, kulturális, tudományos, gazdasági tevékenységének elősegítését tekinti fő feladatának. Tevékenységét három társaságban (tudományos, irodalmi-művészeti, gazdaságirányítási) fejti ki. Fő céljának azt tekinti, hogy kedvező feltételeket teremtsen a kárpátaljai magyar értelmiség tevékenysége számára, ezzel fékezve a szülőföldről történő elvándorlás mértékét. 2003. december 17-én a magyar miniszterelnök a Kisebbségekért Díjat adományozta a Közösségnek.

1994-től a MÉKK szervezésében kezdődött el a Kárpátaljai Magyar Önkormányzati Fórum rendezvénysorozat, amelynek résztvevői magyar és ukrán polgármesterek, képviselők. Az 1997-ben elfogadott új ukrán önkormányzati törvény lehetővé teszi térségi önkormányzati társulások létrehozását. E törvény adta lehetőségeket használták ki a kárpátaljai magyar szervezetek, amikor létrehozták a 2001 februárjában hivatalosan is bejegyzett Kárpátaljai Határmenti Települések Önkormányzati Társulását, amelynek célja a kárpátaljai magyarság önszerveződésének, valamint a helyi közösségek jogainak és érdekeinek magasabb szintű, hatékonyabb biztosítása, a gazdasági és közösségi kapcsolatok fejlesztése a szomszédos országok határ menti régióival. A Társulás több testvértelepülési kapcsolat kialakításához nyújtott segítséget.

A megyei szinten megalakult szakmai érdekvédelmi szervezetek napjainkban önálló szervezetként működnek. Ezek közül legjelentősebbnek a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (1991), a Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (1990), az ungvári Zádor Dezső Zenei Társaság (1991), a Kárpátaljai Magyar Tudósok Társasága (1993), a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Szövetsége (1996), a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete (1994), a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja (1994) és a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (1998) tekinthető.

A fontosabb ifjúsági szervezetek közé az 1991-ben alakult Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, a Pro Patria Ifjúsági Szövetség, a KMKSZ Ifjúsági Szervezete (2001), a MÉKK Ifjúsági Tagozata (1996), az UMDSZ Ifjúsági és Sport Szakbizottsága (1996), a Gordiusz Kárpátaljai Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség (2004) és a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége (KMDFKSZ, 1999) sorolható.

A kultúra, a hagyományőrzés és az irodalmi élet területén számos más magyar egyesület működik. Ide tartoznak mindenekelőtt a művelődési körök és a nyugdíjas klubok.

8. OKTATÁS

A magyar tannyelvű iskolák a II. világháborút követő rövid betiltás után már 1946-ban kezdtek újjáalakulni. A magyar oktatási rendszer visszaállítása napjainkban is tart [a HTMH 2006-os jelentése szerint].

Az ukrajnai nemzeti kisebbségi törvény lehetőséget ad a nemzeti-kulturális autonómia létrehozására, az oktatási autonómia kereteinek kialakítására. A törvény által nyújtott lehetőségekkel kíván élni az 1991 decemberében alakult, mára (2004 áprilisi adatok szerint) 2.140 tagot számláló Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség. A KMPSZ legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy a magyar oktatási intézmények az óvodától a felsőoktatásig egységes irányítás alá kerüljenek. Ez egyet jelent az önálló magyar tankerület létrehozásával.

Az ukrajnai és azon belül a magyar oktatási intézmények legtöbb gondja jelenleg pénzügyi természetű. Az egy diákra jutó évi támogatás összege 920 hrivnya (173 USD), ami magában foglalja a fenntartási, működési, bér- és egyéb költségeket is. Az utóbbi években télen az iskolákban rendre kényszerszünetet kellett tartani, mivel nem volt biztosított az épületek fűtése, világítása. A falusi iskolák a közművek hiánya miatt gyakran a legelemibb higiéniai követelményeknek sem felelnek meg. Komoly gondok mutatkoztak a magyar iskolák tankönyvellátásában, s ez befolyásolja a magyar tanintézetek helyzetét is. Nem biztosítottak az ukrán nyelv megfelelő szintű elsajátításának feltételei, hiányoznak az ukrán nyelvkönyvek, a magyar iskolák számára képzett ukrán nyelvtanárok, a kétnyelvű szótárak. Az Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztőség munkatársai 1999 novemberétől 2000 júniusáig fizetés nélküli szabadságon voltak. 2001-ben indult újra a tankönyvkiadás, akkor 22, 2002-ben 8, 2003-ban pedig 10 tankönyv jelent meg. Elkezdődött az ukrán nyelvkönyvek készítése az elemi iskolai osztályok számára, s a szerkesztőség részéről lépések történtek az ukrán-magyar nagyszótár kiadásával kapcsolatban is.

A KMPSZ kezdeményezésére a magyar iskolák és tanulók érdekvédelme céljából 2002 decemberében megalakult a Kárpátaljai Magyar Szülők Szövetsége, az UMDSZ pedig 2003-ban megalakította a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülői és Pedagógus Tanácsot (KAMOT). A maga részéről a KAMOT – mint civil társadalmi szervezet – ugyanebben az évben létrehozta a KAMOT Jótékonysági Alapítványt, amely tevékenyen részt vesz az anyaországi oktatási-nevelési támogatás kárpátaljai lebonyolításában, koordinálásában.

A kárpátaljai magyar iskolák érdekvédelmi szervezeteként jött létre 2000-ben a Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson az iskoláknak az ukrán állammal való együttműködésében.

Óvodák

A magyar többségű falvakban az óvodák zöme magyar nyelvű. A megyei tanfelügyelőség statisztikai adatai szerint az 1991-92-es tanévben 63 olyan óvoda működött, amelyekben 3.157 gyermekkel csak magyarul foglalkoztak. Összesen 332 gyermek orosz-magyar és ukrán-magyar-orosz nyelvű óvodába járt. Az 1994-95-ös tanévben már 90 óvodában folyt magyar nyelvű oktatás (68 magyar, 21 ukrán-magyar, 1 ukrán-magyar-orosz). A ’90-es évek kedvezőtlen gazdasági folyamatai következtében sok óvodát bezártak, mert a szülők nagyobb része elvesztette munkáját. Ez általános jelenség volt, így nem csak a magyar anyanyelvű óvodákra vonatkozott. Ehhez képest 2000-től a magyar nyelvű óvodák száma nőtt és míg 2001-ben 57 óvodában volt magyar nyelvű oktatás, addig a tisztán magyar nyelvű óvodák száma Kárpátalján mára elérte a 64-et, továbbá 1 orosz-magyar- és 9 ukrán-magyar-nyelvű óvoda is működik a megye területén. Ukrán-magyar-orosz óvoda – az előző évek gyakorlatától eltérően – jelenleg nincs.

Általános és középiskolai oktatás

A kárpátaljai magyarság közoktatási helyzete Ukrajna függetlenné válása után sokat fejlődött. Sikerült megállítani a magyar iskolahálózat sorvadását. Sok, korábban két vagy három tannyelvű iskola több községben önálló magyar iskolává alakult át. Több faluban újra megnyílt az elemi iskola (I-IV. osztály), illetve általános iskolákká (I-IX. osztály) szerveztek elemi iskolákat. Nőtt a magyar tannyelvű osztályok létszáma. Míg az 1987-88-as tanévben a megye beiskolázott gyermekeinek még csak 7,2 %-a járt magyar tannyelvű osztályba, a 2001-2002-es tanévben 8 önálló magyar és 3 vegyes tannyelvű elemi, 40 önálló magyar és 11 vegyes tannyelvű nyolcosztályos, illetve 19 önálló magyar és 16 vegyes tannyelvű középiskola működött Kárpátalján. Az említett intézményekben összesen 20.468 diák tanult magyar nyelven. A megyében összesen hat magyar líceum működik: négy református (Nagybereg – 98 tanuló, Nagydobrony – 107 tanuló, Péterfalva – 87 tanuló és Técső – 120 tanuló), egy római katolikus (Munkács – 59 tanuló) és egy görög-katolikus (Karácsfalva – 33 tanuló).

Szakképzés

Magyar tannyelvű szakiskolák Kárpátalján nem működnek; a megyében összességében 19 szakközépiskola van. Ezek közül három szakközépiskolában (a Munkácsi Mezőgazdasági Technikum Makkosjánosi Kihelyezett Tagozatán, a Beregszászi Felcserképzőben és az Ungvári Közművelődési Szakiskolában) az utóbbi években magyar tannyelvű osztályok indultak. Számos szakiskolában volna igény magyar osztályok indítására, ha sikerülne megteremteni ennek anyagi feltételeit, és biztosítani a magyar nyelven is oktatni tudó szakembergárdát.

magyar nyelven tanulók

6. ábra Az összes kárpátaljai általános iskolásból magyar nyelven tanulók aránya 1946 és 2000 között


Felsőoktatás

[a HTMH 2006-os jelentése szerint] Kárpátalján 6 felsőoktatási intézmény működik: az Ungvári Nemzeti Egyetem, az Ungvári Állami Informatikai, Közgazdasági és Jogi Főiskola, a Munkácsi Technológiai Főiskola, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola és a Kijevi Szlavisztikai Egyetem Kárpátaljai Fiókintézete.

Az Ungvári Nemzeti Egyetemen 1963 óta folyik magyar nyelv- és irodalom-szakos tanárok képzése a Magyar Filológiai Tanszéken. A 2002-2003-as tanévig 709 hallgató szerzett itt magyar nyelv- és irodalom-szakos tanári oklevelet. Jelenleg 130 nappali tagozatos hallgató folytatja itt tanulmányait. Az oktató munka mellett a tanszék tanárai 1966 óta tudományos kutatással is foglalkoznak. Ennek köszönhetően napvilágot látott a magyar-ukrán szótár (2001), a kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza (1992-2003) és az első kárpátaljai magyar irodalmi antológia (1985). A magyar-tanszék szoros kapcsolatokat ápol magyarországi és külföldi felsőoktatási intézményekkel, hungarológiai központokkal, tudományos és akadémiai intézményekkel.

A tanszék bázisán jött létre 1988-ban az ungvári Hungarológiai Központ, amelynek javaslatára az ukrán parlament a ’90-es évektől napjainkig 55 többségében magyarlakta település történelmi nevét állította vissza. 1993-ban a magyar-tanszéken megalakult a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság, 1998-ban pedig a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége.

Az Ukrán Oktatás- és Tudományügyi Minisztérium Legfelső Minősítő Bizottsága 2000 áprilisában az Ungvári Nemzeti Egyetem Filológiai Karán Tudományos Szaktanács működését engedélyezte kandidátusi értekezések megvédésére magyar nyelvből és irodalomból.

1994 szeptemberétől Beregszászon a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként négy szakon indult főiskolai képzés. Ez a nem állami – a KMKSZ, a KMPSZ, a Kárpátaljai Református Egyház és a Beregszászi Polgármesteri Hivatal által létrehozott alapítvány részéről kezdeményezett – oktatási intézmény 1996-tól önálló intézményként, Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola néven folytatta tevékenységét, a magyar állam támogatásával. 2003 december 11-én a főiskola ünnepélyes keretek között felvette a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nevet. Az intézményben – amely magyarországi felsőfokú kihelyezett képzések képzési helyeként is szolgál – a 2005-2006-os tanévben nappali tagozaton 569-en, levelező (másoddiplomás) képzésben 32-en, a kihelyezett képzésekben pedig további 252-en tanulnak; a Főiskola által meghirdetett különböző tanfolyamokat, kurzusokat 181-en látogatják.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola fenntartója a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány, amely csaknem kizárólag magyarországi kormányzati forrásokból (elsősorban az Oktatási Minisztérium támogatásaiból) táplálkozik.

A főiskolán óvodapedagógusi, tanítói, angol-földrajz-, angol-történelem-, 1997-től földrajz-történelem-, 1999-től pedig kertészmérnöki szakokon folyik képzés. 2000-ben a nemzetközi ECDL-rendszer keretein belül működő számítástechnikai tanfolyam is beindult. Szintén a 2000. évtől indult el a földrajz-szakos, illetve 2003-tól a tanítói-angol-szakos képzés. A 2001-2002-es tanévtől kezdetét vette a közgazdasági és menedzser-képzés is. Az intézményben tanulható szakok, szakpárok, szakirányok száma folyamatosan bővül.

A főiskola bázisán 1999-ben létrejött a LIMES Társadalomkutató Intézet, amelyből 2001-ben megalakult a Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Intézet és a Hodinka Antal Nyelvi Intézet. A kutatóintézetek célja a Kárpátalján folyó társadalom- és bölcsészettudományi kutatások szervezése, koordinálása, a helyi magyar közösséggel kapcsolatos dokumentumok gyűjtése, rendszerezése. A főiskola Hallgatói Önkormányzata 1996-ban jött létre. Megalakulása óta a főiskola a Beregszászi Református Egyház bérleményében működött, de 2004. szeptember 1-jén a tanévet immár a város központjában álló volt Törvényszék épületében kezdte, amelynek a városi tanács 2002-ben született határozata értelmében a főiskola a tulajdonosa. Az intézménynek a 2005-2006-os tanévben összesen 1.034 hallgatója volt. Eddig 249 hallgató szerzett pedagógusi oklevelet.

[…]

[a HTMH 2006-os jelentése szerint] Az 1914-ben alapított Munkácsi Tanítóképző 2003 óta főiskolaként működik. Jelenlegi hivatalos elnevezése: Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola. Trianont követően hosszú ideig szünetelt a magyar nyelvű oktatás, de az 1950-es években újra indultak a magyar tannyelvű csoportok. A főiskolán jelenleg 1.000 diák tanul, közülük 126 magyar nemzetiségű, arányuk tehát meghaladja a 10 %-ot. A Munkácsi Humán-Pedagógiai Magyar Főiskola magyar tagozata 2004-ben a Zrínyi Ilona Magyar Tagozat nevet vette fel. Jelenleg hat évfolyamon tanulnak magyar diákok. A IV. évfolyam elvégzése után a hallgatók középfokú végzettségről tanúskodó tanítói diplomát szereznek, Baccalaureus végzettségről nyújtanak át diplomát az V. évfolyamot sikeresen befejező hallgatóknak, míg a VI. évfolyam végzősei felsőfokú „Elemi iskolai tanító” minősítésről szóló diplomához jutnak. A diákok a tantárgyak 80 %-át hallgatják magyarul. A végzősök a magyar oktatás mellett kiváló minősítéssel tesznek szert az ukrán nyelvtudásra is. A diplomával rendelkezők több mint 90 %-a Kárpátalja magyarlakta településein helyezkedik el tanárként vagy a közigazgatási szférában.

Beregszászon 1993 óta működik a Kárpátaljai Megyei Pedagógus-továbbképző Intézet Beregszászi Fiókintézete, amely a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak módszertani továbbképzését végzi (nem önálló intézményként).

A legújabb felsőoktatási létesítmény a Kijevi Szlavisztikai Egyetem ungvári székhelyű Kárpátaljai Fiókintézete. Ez a multifunkciós oktatási intézmény 2000-től működik a következő szakokkal és szakpárokkal: pénzügy, vámügy, nemzetközi kapcsolatok, kommunikáció, honismeret, történelem-angol, pszihológia-angol, cseh-angol, szlovák-angol, ukrán-angol. Ezekhez társult 2004 szeptemberében a régió nyelvi szükségleteire való tekintettel a magyar-angol-szak. Az oktatás ez utóbbin természetesen magyar nyelven folyik.

1990-től lehetővé vált a kárpátaljai fiatalok magyarországi továbbtanulása. Ekkor 11-en, egy évvel később 27-en, 1992-ben 53-an, 1993-ban 80-an, 1994-ben 84-en, 1995-ben pedig 88-an kezdték meg magyarországi egyetemi, főiskolai tanulmányaikat. Az 1995-96-os tanévben összesen 350 kárpátaljai diák tanult magyarországi felsőoktatási intézményekben. 1996-ban 66, 1997-ben 70, 1998-ban 78 kárpátaljai magyar diák fejezte be felsőfokú tanulmányait Magyarországon, de 75 %-uk nem tért haza a diploma megszerzése után.

9. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA, TUDOMÁNY

[a HTMH 2006-os jelentése szerint] Beregszászon 1994 óta hivatásos színház működik Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház néven. A kiemelkedő szakmai színvonalon tevékenykedő társulat szüntelenül anyagi nehézségekkel küzd, állandó elhelyezése sem megoldott.

Kárpátalján a kultúra, a hagyományőrzés, az irodalmi élet területén több magyar egyesület működik, illetve működött. Ide tartoznak a művelődési körök, a nyugdíjas klubok, az irodalmi körök. Számuk együttesen megközelíti a húszat. A jelentősebbek közé sorolható a Drávai Gizella Művelődési Kör (Ungvár), a II. Rákóczi Ferenc Irodalmi Kör (Munkács), a Hollósy Simon Kör (Técső), a Bartók Béla Művelődési Kör (Nagyszőlős), a Kovács Vilmos Kör (Gát, Dercen). Többségük szünetelteti tevékenységét.

A kulturális és művészeti élet lehetőségeinek szűk korlátokat szabnak a gazdasági nehézségek. A veszteséges vagy nem működő vállalatok nem képesek szponzorként megjelenni a kultúra területén, s az állam sem tud támogatást nyújtani.

A kárpátaljai magyar írók szakmai érdekvédelmi szervezete a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja, amelynek tíz tagja van. Fóruma az Együtt című irodalmi-művészeti-kulturális folyóirat, amely negyedévente jelenik meg a MÉKK kiadásában.

Kárpátaljáról három alkotót – Balla D. Károlyt, Vári Fábián Lászlót és Nagy Zoltán Mihályt – tüntettek ki József Attila díjjal.

Könyvkiadás

[a HTMH 2006-os jelentése szerint] A ’90-es évek elejéig Kárpátalján két állami intézmény, a Kárpáti Kiadó és a kijevi Ragyanszka Skola (Szovjet Iskola) Tankönyvkiadó Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztősége jelentetett meg magyar nyelvű könyveket.

A Kárpáti Kiadó 1951 és 1990 között a helyi magyar alkotóktól több szépirodalmi antológiát, almanachot, elbeszélés- és verseskötetet, regényt, gyermekvers-kötetet, ifjúsági regényt, riport- és publicisztikai gyűjteményt, illetve helytörténeti művet adott ki. Legnépszerűbb kiadványa a folyóiratpótló Kárpáti Kalendárium volt. A ’90-es évek közepén a csőd szélére került Kárpáti Kiadó gyakorlatilag felszámolta magyar részlegét. 2003 óta az intézmény sokprofilú vállalatként folytatja a tevékenységét. Anyagi eszközeiből évente egy magyar kiadványra telik. Korábban a Kárpáti Kiadónak nagyon jó kapcsolatai voltak magyarországi könyvkiadókkal és számos közös kiadvány látott napvilágot. A kiadó szerint ma a magyar-magyar könyvkiadói együttműködés egyik akadálya a jogi szabályozásban rejlik, amelynek alapján a határon túli magyar könyvek Magyarországon idegennyelvű kiadványként kerülnek forgalomba és e minőségükben megemelt forgalmi adó alá esnek.

Az Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztőség 1946-tól 1994-ig folyamatosan biztosította a magyar iskolák számára a magyar nyelvű tankönyveket. Volt, amikor évente 25-30 féle tankönyvet, módszertani kiadványt jelentetett meg mintegy 80 ezer példányban. Így jött létre a helyi pedagógiai irodalom, amelyet a magyar iskolák részére előirányozott sajátos állami tanterv tett szükségessé. Kezdetben ez a kiadó vállalta a kötelező iskolai olvasmányok kiadását is a magyar iskolák tanulóinak. Az évtizedek folyamán a szerkesztőség mellett kialakult egy fordítói csoport, amelynek tagjai az egységes országos tanterv alapján megírt ukrán tankönyveket lefordították magyar nyelvre.

Az állami könyvkiadás válságát tapasztalva a kárpátaljai magyar szerkesztők, írók közül néhányan magyarországi alapítványok támogatásával beindították a magánkönyvkiadást. Ekkor ugyanis krónikus tankönyvhiányban szenvedtek a kárpátaljai magyar iskolák. Az első magánkiadók a ’90-es évek elején alakultak meg. Elsőként a Galéria Kiadó jelentkezett a piacon, és 1992-től 1996. évi megszűnéséig 30 szépirodalmi kötetet adott ki. Az ugyancsak 1992-ben alapított Intermix Kiadó a kisebbségben élő magyarságot szellemi alkotásai felkarolásával és közzétételével kívánta segíteni. 2004-ig közel 200 szépirodalmi és tudományos jellegű könyvet jelentetett meg, több mint félmillió példányban. Legnépszerűbb sorozata – amelynek kiadását a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatja – a „Kárpátaljai Magyar Könyvek”. 1993-tól a hagyományos budapesti könyvhét állandó meghívott résztvevője. 1997-ben megalakult a Magyarországon bejegyzett UngBereg Irodalmi és Művelődési Alapítvány, amely 1998-tól immár közhasznú társaságként főként könyvkiadás és -terjesztés révén igyekszik hozzájárulni a magyar szó iránti igény ébren tartásához a régióban, továbbá a kárpátaljai magyar írói teljesítmények szélesebb körben, így Magyarországon és nemzetközi fórumokon történő megismrtetéséhez. Kárpátaljáról egyedüli kiadói műhelyként részt vett az 1999-es Frankfurti Könyvvásáron. (e passzusban tárgyi tévedések vannak – bdk)

A Tárogató Lap- és Könyvszerkesztőség a zeneművészettel kapcsolatos gyűjtemények megjelentetésére szakosodott, ők adják ki a Tárogató és Bóbita-Füzetek című kiadványokat is. A NKÖM támogatásával több mint 20 kiadványt rendeztek sajtó alá. Kiadói tevékenységet vállalt fel 1996-tól a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség is. Legújabban a Kárpátaljai Református Egyház és a Kárpátaljai Apostoli Adminisztratúra szintén részt vesz a NKÖM által meghirdetett könyvpályázatokon. A támogatásokból közel 50 könyvet jelentettek meg. Nagyszőlősön Ugocsa Print néven magyarországi kormánytámogatással közös lap- és könyvnyomdát hoztak létre.

Az említetteken kívül még féltucatnyi kisebb kiadó ad ki évente egy-két magyar nyelvű könyvet. Jellemző azonban, hogy a határon túli magyar könyvkiadás számára évente kiírt minisztériumi pályázatok révén mindegyik magánkiadó teljes egészében magyarországi támogatásból tartja fenn magát.

10. EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER, VALLÁSGYAKORLÁS

[a HTMH 2006-os jelentése szerint] A kárpátaljai magyarok a református, a római katolikus és a görög-katolikus egyházak keretein belül gyakorolják hitüket. Ezeknek az intézményeknek a becslése szerint Kárpátalján kb. 100 ezer református, 65 ezer római katolikus és 30 ezer görög katolikus vallású magyar él.

A hitélet gyakorlásának normális feltételei a totalitárius rendszer széthullása után kezdtek kialakulni. Az elmúlt évtizedek üldöztetései azonban mély nyomokat hagytak az egyházakban. A Szovjetunió fennállása alatt a görög-katolikus egyházat támadták a legerősebben, 1949-től be is tiltották. Ezt követően megtorlást alkalmaztak a görög-katolikus papokkal és híveikkel szemben, ami egyformán sújtotta a magyar és ruszin lakosságot (a magyar anyanyelvű hívek vagy az ortodox liturgia elfogadására kényszerültek, vagy a római katolikus vallást vették fel).

A Szovjetunióban ugyancsak szervezetten vagy koncepciós perekben számoltak le a református és római katolikus egyházzal, illetve azok képviselőivel. A kárpátaljai katolikusoknak 1945-ben még 45 papjuk volt, közülük még abban az évben letartóztattak hármat, majd 1948-ban 15-öt, a következő években pedig újabbakat fogtak perbe. Így 1989-ben már csak három katolikus pap működött a területen. A protestáns lelkészek nagyobb részét egy koncepciós pert követően elhurcolták, és lágerbe zárták.

A Kárpátalja gazdasági és kulturális életében évszázadokon át meghatározó szerepet játszó – többségében magyar ajkú – zsidóság főként a holocaust következtében mára lényegében eltűnt. Az 1921-es népszámláláskor még 86.000-en voltak, s a lakosság 12 %-át tették ki. A deportálást becslések szerint 30.000 ezren élték túl, de az 1950-es éveket követő, máig tartó kivándorlás folytán – hivatalos adatok szerint – napjainkra alig 3.000-en maradtak. A kitelepülő magyar ajkú zsidók helyét az ország belső részeiből ideköltöző orosz és ukrán ajkú zsidók vették át. Zsinagóga Huszton, Ungváron, Munkácson, Beregszászban és Nagyszőlősön működik.

Minden felekezet számára komoly gondot jelentett a korábbi évtizedekben a paphiány. Az utóbbi néhány évben azonban jelentős előrelépés történt ezen a téren, mivel korlátozott számban ugyan, de kárpátaljai magyar fiatalok is tanulhatnak magyarországi és erdélyi egyházi felsőoktatási intézményekben.

Ma a római katolikus egyház kárpátaljai kerületeiben 29 lelkész szolgál, s jelenleg 16 római katolikus papnövendék tanul Magyarországon. A magyarországi római katolikus egyház szerzetespapok küldésével igyekszik segíteni a krónikus lelkészhiányon. Püspöke a Kárpátaljai Római Katolikus Apostoli Kormányzóságban Majnek Antal. 2002-ben II. János Pál pápa bullájával egyházmegyei rangra emelte az apostoli kormányzóságot, amelynek első megyéspüspökévé Majnek Antalt nevezte ki.

A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye 1989 óta 11 bezárt templomot, 19 plébániaépületet és 13 egyéb egyházi ingatlant kapott vissza.

A nehéz gazdasági helyzetben a lelki szolgálat mellett a katolikus egyház kiterjedt és egyre pótolhatatlanabb karitatív tevékenységet fejt ki a kárpátaljai hívek körében, akik közül sokan fordulnak felé anyagi támogatást is remélve. Jelenleg csaknem minden római katolikusok által is lakott kárpátaljai településen működik karitatív csoport. A katolikus egyház a segélyszállítmányok elosztásának szervezése mellett hét ingyenes patikát működtet Nagyszőlős központtal, és ingyenkonyhát tart fenn ugyancsak Nagyszőlősön, valamint Técsőn.

A katolikus egyház – látván, hogy minden rászorulón nem tud segíteni – a segélyezés hagyományos módszereit megtartva új utakat keres: megpróbál segíteni híveinek a gazdálkodásban és vállalkozásban. Egyházfői kezdeményezésre, az anyaországi Új Kézfogás Közalapítvány és caritas-szervezetek támogatásával sikerült sokakat vetőmaghoz juttatni és négy pékséget beindítani. Ez utóbbiak vagy ingyen, vagy kedvezményes áron adnak kenyeret a szegényeknek, s a befolyó szerény jövedelmet a fenntartásra fordítják. A római katolikus fiatalság nevelésére az egyház Munkácson saját gimnáziumot hozott létre.

A református egyházon belül 97 gyülekezet működik (1988-ban számuk 81 volt). Az utóbbi időben 15 új parókia épült, és 3 református gimnáziumban folyik oktatás. Közel 40 lelkész tevékenykedik, több mint 50 diák tanul külföldön teológiát. Püspök: Horkay László.

A református egyház is a nélkülöző hívek segélyezését tekinti egyik fő feladatának. Képviselői a katolikus egyház, a KMKSZ és KMPSZ delegáltjaival együtt részt vesznek a Kárpátalja Megsegítése Alapítvány tevékenységében, amely az árvízkárokat szenvedett magyar települések gondjait igyekszik enyhíteni.

A református egyház közreműködésével sikerült 1999 őszén üzembe helyezni az árvíz sújtotta Mezőváriban azt a 33 millió forintból épült vízművet, amely a kárpátaljai falvak közül elsőként ennek a községnek a lakóit juttatja egészséges, vezetékes ivóvízhez.

A megye három református és egy római katolikus gimnáziumának működtetése mellett az egyház úgy is kiveszi részét a magyarság képzésének feladatából, hogy állandó használatra a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolának adta át a Beregszász központjában álló parókiaépületét, amit nemrégiben kapott vissza az államtól.

A görög-katolikus egyháznak 101 temploma van (1941-ben még 400 volt). Kárpátalján ugyanakkor hivatalosan 264 görög-katolikus parókia van bejegyezve. Az egyház legégetőbb gondja egykor elkobzott ingatlanjainak visszaszerzése. Sok településen ugyanis tíz évvel a görög-katolikus egyház működésének engedélyezését követően a hívek még mindig a szabad ég alatt vesznek részt a szertartásokon. A paphiány enyhítésére az ungvári szemináriumban és külföldön folyik a lelkipásztorok képzése. Püspök: Milan Sasik (a korábbi püspököt, Szemedi Jánost a pápa életkora miatt felmentette tisztségéből).

A kárpátaljai görög-katolikus egyház másik nagy gondja az, hogy a papság 30 százalékát kitevő nacionalista érzelmű ukrán papok szeretnék a közvetlen római fennhatóság alá tartozó munkácsi görög-katolikus egyházmegyét a többmilliós galíciai görög-katolikus főegyházmegyéhez csatolni. A papság 70 százaléka erről azonban hallani sem akar, annak ellenére sem, hogy a Szentszék diplomatát is küldött az ügyben Ukrajnába, aki arra igyekezett rábeszélni a kárpátaljai papokat, hogy névleg ismerjék el a galíciai főegyházmegye fensőbbségét, de továbbra is maradjanak római fennhatóság alatt. A kárpátaljai görög-katolikus lelkészek még ezt az áthidaló megoldást is elvetették, mondván, hogy a munkácsi egyházkerület soknemzetiségű, s egy ilyen lépéssel elveszítenék a hívek nagy részének támogatását.

11. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS

[a HTMH 2006-os jelentése szerint] Az ukrán állam nem támogatja a nemzetiségi sajtó- és könyvkiadást. Az egyetlen magyar nyelvű országos (Ukrajna 24 megyéjéből 14-ben vannak előfizetői) közéleti lapja a Kárpáti Igaz Szó, amely hetente háromszor (kedd, csütörtök, szombat) 11 ezres példányszámban jelenik meg. Lapalapítók: a Kárpátaljai Megyei Tanács, a Kárpátaljai Megyei Közigazgatás és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. 2001-től jelenik meg a KMKSZ közéleti és kulturális hetilapja, a Kárpátalja, amelynek példányszáma jelenleg 15 ezer. Három helyi lap magyar fordításban is megjelenik: az Ungvidéki Hírek (1.324 példányban), a Nagyszőlősi-vidéki Hírek (4.000 példányban) és a Beregi Hírlap (4.000 példányban). Mindhárom lap lapalapítói a helyi önkormányzatok, a végrehajtó hatalom és a szerkesztőség kollektívája. A Beregszászi Polgármesteri Hivatal Beregszász címmel 2000 óta kétnyelvű kiadványt jelentet meg 2.000 példányban. A kárpátaljai magyar sajtótermékek választékát a Kárpátinfó (régebben Bereginfó) családi- és ifjúsági heti lap (6.450 példány) és az USZDP(E) megyei szervezetének magyar nyelvű kiadványa, a Határmenti Szociáldemokrata (5.450 példány) színesíti. Az Irka a Kárpátaljai Pedagógusszövetség gyermek- és pedagóguslapja, amely havonta 5.100 példányban jelenik meg. A Közoktatás a KMPSZ Irka című lapjának melléklete. A negyedévenként megjelenő Pánsíp 2004-ben megszűnt. A Magyar Írószövetség kárpátaljai írócsoportjának szintén negyedéves folyóirata, az Együtt, valamint az UngParty irodalmi hírportál képezik a kárpátaljai magyar irodalom fórumát. 2003-ban Ukrajnai Magyar Krónika címmel új, megyei terjesztésű magyar nyelvű hetilap jelentkezett (példányszám: 5.300), amely aktuális kárpátaljai és magyarországi híreket, kommentárokat tartalmaz. 2005-ben a lap külsőleg és tartalmilag is megújult. Szakmai érdekvédelmi szervezetként 1998-ban jött létre a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége, amelynek 76 tagja van. A legtöbb magyar nyelvű lap már internetes elérhetőséggel is rendelkezik.

Kárpátalján a Magyar Televízió adását az 1990-es évek végéig a hegyvidéki járások (Rahó) kivételével szinte mindenhol fogni lehetett. A Magyar Televízió 1-es műsorát sugárzó Tokaji 04-es csatornájú adó 1995. december 31-e után beszüntette működését. Különösen azoknak a kárpátaljaiaknak a számára okoz ez gondot, akiknek régi típusú vagy fekete-fehér televíziókészülékük van. A műholdról sugárzott Duna Televízió adásai megfelelő vevőrendszer híján csak kevesek számára hozzáférhetők. Mivel a magyarországi lapokra gyakorlatilag nincs előfizetés, sőt sok magyar család számára a helyi lapok járatása is nehézséget okoz, ezért a televízió és a rádió az egyetlen információforrásuk.

A kárpátaljai rádió magyar adásainak műsorideje évi 470 óra, a televízió adásideje évi 70 óra. Az Ukrajnai Rádió és Televízió Kárpátaljai Stúdiója Magyar Nyelvű Adások Főszerkesztősége szerződéses kapcsolatban áll a Magyar Televízióval és Rádióval, illetve 2003 őszétől kéthetente önálló műsorral jelentkezik a Duna TV „Régiók” című közéleti magazinjában.

Kárpátalja ma Ukrajna része, dél-nyugati megyéje. Területe 12 777 km2. Összlakossága 1.254.000 fő. Székhelye Ungvár városa. A kárpátaljai magyarok száma 2001-ben 150 ezer, 2011-ben kb. 140 ezer fő. Gyakran használt névváltozatok: Kárpát-Ukrajna, Kárpátontúli terület, Zakarpattye, Ruszinszkó, Podkarpatszka Rusz. Észak-keleti Felvidél, Felső Tiszahát. Szószedet: magyar történelem, magyar nyelv, néprajz, földrajz, időzóna, városok: Ungvár, Beregszász, Munkács, Huszt. Hoverla, Szineviri tó. Műemlék: Verecke - honfoglalási emlékmű. Munkácsi vár, ungvári vár, huszti vár, magyar lakosság száma, észak-keleti Kárpátok, erdős Kárpátok, Tisza, Ung vármegye, Bereg, Ugocsa, Tiszahát - infó, információ, adatok, kárpátalja online hírek, érdekességek, információk, népesség, városok és falvak Kárpátalján. Autonómia-törekvés, magyar intézményrendszer, oktatás, nyelvjárás.

Kárpátalja © 2016 Frontier Theme