Balla D. Károly: Ungvár

Balla D. Károly Ungvár Én itt lakom a lompos Várhegyen, ahol a kőbe eltemetett múltak erényei már régen megfakultak, de szellemjáró bolyhos éjjelen – ha ónkupáért rezge kezek nyúlnak – még megretten a józan értelem, s a várfok árnya búsan, fénytelen vetül az ólomszínű lusta Ungra. A víz nem tartja égre tükreit, nem látszik benne … Olvass tovább

Ungvár eleste

Az alábbi írás 1993-ban keletkezett és jelent meg az akkor hetilapként megjelenő Beszélőben, majd második publicisztikai kötetemben (A hontalanság metaforái) is helyet kapott. A dőlt betűs bekezdések az 1991-ben aláírt ukrán-magyar alapszerződés második cikkelyében szereplő kitételre utalnak, mely szerint: „A Felek tiszteletben tartják egymás területi épségét, és kijelentik, hogy egymással szemben nincs és nem is … Olvass tovább

Szubjektív Ungvár

Vidéki porfészek vagy modern agglomeráció? részlet Balla D. Károly Tejmozi c. regényéből Egyszerre szerette és gyűlölte szülővárosát, amelyről soha nem tudta eldönteni, hogy világvárosi allűrökkel tüntető vidéki porfészek-e inkább, vagy kisvárosi báját még őrző, de már elembertelenedett agglomeráció, amely nem képes szerves egységbe foglalni alkotóelemeit, s amely utcáról utcára változtatja az arcát. A külvárosok némelyikében … Olvass tovább