magyarság

Volt egyszer egy hivatal

A hajdani Határon Túli Magyarok Hivatala a magyar kormány rendelete értelmében 1992-ben jött létre Budapesten és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter közvetlen irányítása alatt álló központi hivatalként működött 2006-ig. A HTMH-ta az aktuális miniszter a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára útján irányította. A főhivatal működésének értékelése vagy elemzése nem tartozhat e honlap feladatai közé, annyi azonban sok esztendő távlatából bizonyosnak látszik, hogy bár tevékenységének voltak hasznos aspektusai, megszűnése mégsem okozott fájó hiányérzetet. Alig történt több, mint hogy a mindenkori magyar kormány klientúraépítése a határon túli magyarok körében – mint nemzetstratégiai alapfunkció – más kormányzati formációkhoz került.

A HTMH megszűnésével a hivatal honlapja még évekig jól működött. Bár a látogató figyelmeztetést kapott, hogy a Hivatal megszűnt, de az esztendők során felhalmozott dokumentumok elérhetőek maradtak. 2014-ben azonban már hiába kerestem az ukrajnai magyarság helyzetéről készült éves összefoglalásokat. Kis trükkel a 2006-os jelentést sikerült előbányásznom. Legyen kárpátalja.net honlapom az, amely újra elérhetővé teszi és megőrzi a sok fontos adatot is tartalmazó jelentést.

---

A Határon Túli Magyarok Hivatalának
2006. évi jelentése az ukrajnai magyarság helyzetéről

1. ÖSSZEFOGLALÁS

A 2005-ös és 2006-os év gazdag volt fontos eseményekben az ukrajnai magyarok számára. Elnökválasztást és parlamenti, valamint önkormányzati választásokat tartottak. Először adatott meg annak a lehetősége, hogy a magyarok magyar pártokra szavazhattak, ami esélyt adott arra, hogy bizonyítsák etnikai egységüket, összetartásukat és nem utolsósorban politikai súlyukat. A választások tétjét növelte, hogy az új politikai reform eredményeként a jövőben várhatóan felértékelődik az önkormányzatok szerepe.

A választásokat követően Viktor Juscsenko államfő szerepe és befolyása lényegesen megnövekedett, noha a 2006-os esztendő kezdetével életbe lépett politikai reform alaposan megcsonkította az elnöki jogköröket. Ez feltehetőleg így marad az új koalíció és kormány megalakítása után is, hiszen az ő elképzelései szerint készül a koalíciós megállapodás, és ő látta el tanácsokkal, utasításokkal az államigazgatás és az önkormányzatok reformját kidolgozó bizottságot is.

A választásokon sajnos mindkét magyar párt gyengén szerepelt. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség – Ukrajnai Magyar Pártnak (UMP) a megyei tanácsban 5, a járási tanácsokban 49, a városi tanácsokban pedig 22 képviselője van, míg az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt (UMDP) ennek megfelelően 4, 36 és 9 mandátummal rendelkezik. A falusi tanácsokban viszont az UMDP teljesített jobban: a 68 magyar többségű kárpátaljai önkormányzat vezetője közül 45, a képviselő-testületeknek pedig csaknem a 70 %-a tagja az UMDSZ-nek. Ebből következően tehát az UMDSZ akár még sikerként is elkönyvelheti a választások eredményét, hiszen gyakorlatilag az utóbbi három-négy év alatt sikerült jelentősen növelnie taglétszámát és bizalmat szereznie a szavazó polgárok körében. Az egymással szembenálló két párt azonban az elemzők szerint gyengítette egymás, és így a kárpátaljai magyarság érdekérvényesítő képességét. Sok múlik azon, hogy a jövőben együtt tudnak-e működni az önkormányzatokon belül a különböző pártokból bekerült magyar képviselők.

Az Európai Unióhoz való csatlakozással Magyarország határon túli magyarsággal kapcsolatos nemzetpolitikája is megváltozott politikai és jogi környezetbe került. Hazánk EU-taggá válásával alapvetően más megközelítést igényelnek a velünk egy időben csatlakozott országokban (vagyis a Szlovákiában és a Szlovéniában) élő magyarok, más lehetőségekkel szembesülnek azok, akik a közeljövőben csatlakozó szomszédos országokban (azaz Romániában és Horvátországban) élnek, és megint más kihívások elé néznek azok, akik olyan országokban (Szerbia és Montenegró, Ukrajna) élnek, amelyek csak hosszabb idő múlva kapcsolódhatnak be az európai vérkeringésbe. Aktívan befolyásolni tudjuk a megszülető uniós normákat, kezdeményezéseinkkel segíthetjük új jogszabályok kialakítását, lehetőségünk nyílik európai uniós kereteken belül lépéseket tenni a határon túli magyar kisebbségek megmaradása érdekében. Sikerként értékelhető a kárpátaljai magyarokat is érintő döntés elősegítése a kishatár-forgalom jövőbeni újraindításáról. Ez hivatott megkönnyíteni a schengeni egyezmény által rögzített szabályok 2007-től történő életbe lépését követően a határtól 50 km-es körzetben lakók anyaországgal való kapcsolattartását. Az elmúlt évben került sor a szlovák-ukrán határ két oldalán lévő, korábban egy faluként létezett helység – Kis- és Nagyszelmenc – egymástól hatvan éve elszakított lakossága számára új határátkelő létesítésére.

Fontos feladat a kárpátaljai magyarság gazdasági felzárkózásának, a szülőföldön való boldogulás elősegítése. Ezt a célt szolgálják a Szülőföld Alap által nyújtott források, valamint a határokon átnyúló EU-s pályázati lehetőségek. Az ukrajnai magyar vállalkozók egyre aktívabban igyekeznek élni ezen lehetőségekkel.

2. TÖRTÉNELEM

A mai Ukrajna területén alakult meg az első keleti szláv állam, a Kijevi Rusz, amely az i.sz. X. században a bizánci (ortodox) kereszténységet vette fel. A későbbiek folyamán a fejedelemség részekre bomlott. 1240-ben elfoglalták a tatárok, majd a Litván Nagyfejedelemség hódította meg. 1569 után a terület Ukrajna néven a Lengyel Királyság része lett. 1667-ben a lázadó kozákok kérésére az Orosz Birodalom Ukrajnának a Dnyeper bal partján fekvő részét Kijevvel együtt elcsatolta. 1793-ban Lengyelország második felosztásakor II. Katalin cárnő egyesítette a két ukrán területet, amely ettől kezdve Oroszország része lett. Ukrajna átmenő kereskedelmével, ló- és marhaexportjával, majd a XIX. században jómódú parasztjaival a cári birodalom egyik kiemelkedően fontos részét képezte. Iskolázott társadalmi elitje tanulmányai során eloroszosodott, ezért az ukrán nemzeti mozgalom csak a XIX. század második felében tudott kibontakozni, s ekkor született meg az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolt Galíciában az ukrán irodalmi nyelv. Az 1917-es orosz forradalom után Ukrajna területén három állam – az Ukrán Népköztársaság, a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság és Szovjet-Ukrajna – alakult meg. Szovjet-Ukrajna a kialakuló Szovjetunió egyik alapító tagja lett, bár lakossága hosszú időn át kitartóan küzdött a függetlenségért. Bolsevik beavatkozással felszámolták a polgári köztársaságot, míg Nyugat-Ukrajnát a Lengyel Köztársaság kebelezte be. Később a több millió áldozatot követelő éhínséget előidéző kollektivizálások ellen valóságos polgárháború bontakozott ki. A II. világháborút követően csatolták hozzá Csehszlovákiától a vegyes lakosságú Kárpátalját, ahol a magyar kisebbség él. Ukrajna önálló ENSZ-tagállam lett, bár továbbra is a Szovjetunióhoz tartozott. 1945 és 1948 között nagyarányú népességcsere játszódott le az ország területén: az itt élő németek és lengyelek zömét kitelepítették, helyükre Lengyelországból költöztettek át többszázezer ukránt. A gorbacsovi peresztrojkát követően, 1991-ben alakult meg a független Ukrán Köztársaság, amely 1996-ban új alkotmányt fogadott el.

Kárpátalja, ahol a magyar kisebbség él, a X. század óta a magyar állam részét képezte, azonban egészen az I. világháborúig nem alkotott egységes történelmi régiót. Területe az elmúlt évszázadok során mindvégig vegyes lakosságú volt. A XIII. században, a tatárjárás pusztításai után kezdett bevándorolni a német városi lakosság, s ekkor költöztek be nagyobb számban a román pásztorok. A XVIII. században a terület etnikai arculata radikálisan megváltozott: a ruszin lakosság túlsúlyba került, de velük együtt nagy számban költöztek be szlovákok és zsidók is. Kárpátalja a mezőgazdasági termelés kedvezőtlen adottságai és a kereskedelmi kapcsolatok hiánya miatt egészen az I. világháborúig Magyarország egyik legelmaradottabb régiójának számított, ahonnan a XIX. század végén tömegesen vándoroltak ki az emberek, s ahol – különösen az ortodox vallásúak körében – az analfabétizmus is a legnagyobb mértékű volt.

A magyar kultúra kezdetei Kárpátalján a XV-XVI. századra tehetők. Az első nyomtatott magyar könyv, „A szent Pál levelei magyar nyelven” – amely 1577-ben látott napvilágot Kharkóban – a kárpátaljai Nyalábváron készült. Itt volt nevelő a Perényi családnál Komjáti Benedek , aki a bibliai szöveget magyarra fordította. „Jó Husztnak várában” búcsúzik hazájától Balassi Bálint nevelője, Bornemisza Péter 1553 körül, amikor üldözői elől Lengyelországba menekül. Beregszászban rektorként működik egy időben Geleji Katona István (1589-1649), a „Magyar grammatika” szerzője. 1629-ben az Ungvár melletti Radváncon született Gyöngyösi István „A Márssal társalkodó murányi Vénusz” szerzője. Huszton és Beregszentmiklóson töltötte élete utolsó éveit, s itt is halt meg 1708-ban Petrőczy Kata Szidónia költő, műfordító. 1796-ban Ungváron halt meg Dayka Gábor, a magyar szentimentalizmus kiemelkedő képviselője. 1800-1801-ben a munkácsi várban raboskodott Kazinczy Ferenc. Börtönemlékeit a „Fogságom naplójában” örökítette meg. Kárpátalján szerezte élményeit a „Huszt”-hoz, a „Munkács”-hoz és a „Zrínyi dala”-ként ismert „Szobránci-dal”-hoz Kölcsey Ferenc. Itt kapott ihletést „A munkácsi várban” című meséhez Petőfi Sándor.

Mindez azonban nem jelenti , hogy a XIX-XX. század fordulója előtt jelentősebb eredményeket mutatott volna fel a magyar kultúra Kárpátalján. Inkább csak a lokálpatriotizmus tartja számon, hogy 1844-ben Munkácson született Lieb Mihály, aki Munkácsy Mihály néven lett világhírű festőművész. Sajátos, a kárpátaljai tájhoz kötött képzőművészetet azonban nem ő, hanem a Técsőn élő Hollósy Simon és a Nagyszőlőshöz kötődő Révész Imre hozott létre. Az ő nyomában járva teremtik meg az úgynevezett kárpátaljai festőiskolát Boksay József, Erdélyi Béla és Hrabovszky Emil. Az ő iskolájukból került ki a XX. századi kárpátaljai festőművészek többsége: Kocka András, Boreczky Béla, Kontratovics Ernő, Soltész Zoltán, Kassay Antal, Habda László, Sütő János. Ugyancsak ehhez a generációhoz sorolják Horváth Anna keramikust, a sokoldalú képzőművészt, aki szintén iskolát teremtett Kárpátalján. A kárpátaljai magyar alkotók az 1990-ben alakult Révész Imre Képzőművészeti Társaságba tömörültek.

A határváltozások következtében az itt élő lakosok öt állam polgárai voltak a XX. század folyamán anélkül, hogy kimozdultak volna a szülőföldjükről: az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a versailles-i békeszerződések következtében Csehszlovákia, a II. világháború alatt Magyarország, a párizsi békét követően a Szovjetunió, 1991 után pedig Ukrajna állampolgárai lettek. A különböző államalakulatok mindig más-más nyelvű kultúra dominanciáját próbálták ráerőltetni az itt élőkre. A kárpátaljai magyar népesség a két világháború közötti polgári demokratikus Csehszlovákiában nem tudta teljes mértékben érvényesíteni kisebbségi jogait. A csehszlovák uralom alatt azonban Kárpátalja infrastruktúrája jelentős fejlődésen ment át, különösen a városok arculata változott meg a számos újonnan épült köz- és lakóépülettől. A szovjet totalitárius rendszerben a vidék magyarságának nem tartották be sem az emberi, sem pedig nemzetiségi jogait. A legsúlyosabb csapást mégis a II. világháború és az azt követő megtorlások jelentették számára. 1944-ben megközelítőleg 25.000 fő menekült el Magyarországra. A bevonuló szovjet csapatok 1944 végén több mint 25.000 főt hurcoltak el a 18 és 50 év közötti életkorú férfiak közül, akiknek egyharmada sosem tért vissza a munkatáborokból. Helyettük ukránok és oroszok ezreit költöztették be a korábban döntően magyarlakta városokba.

Ebben az etnikailag igen tarka régióban a magyar kultúra a XX. században fokozatosan elveszítette meghatározó szerepét. A két világháború közötti időszak kifejezetten kárpátaljai kisebbségi költőinek Simon Menyhértet (1897-1952) és Sáfáry Lászlót (1910-1943) tekinthetjük. A II. világháborút követő évtizedek magyar irodalmának két meghatározó személyisége: Balla László (1927-) és Kovács Vilmos (1927-1977). A jelenkor magyar írói-költői: Balla D. Károly, Vári Fábián László, Fodor Géza, Dupka György, Füzesi Magda, Horváth Sándor, Bartha Gusztáv, Tárczy Andor, Nagy Zoltán Mihály, Penckófer János a ’70-es években tűntek fel, és jelentős szerepet töltenek be az anyanyelv megőrzésének és ápolásának terén, majd a gorbacsovi peresztrojka idején elkezdődött nemzetiségi-politikai szervezkedésben . Erre nagy szükség van, mert az 1980-as évek végétől az anyaországba megindult gazdasági jellegű kivándorlás tovább gyengíti a magyar kultúra befogadóinak társadalmi bázisát Kárpátalján, az áttelepülők között ugyanis sok az értelmiségi (orvos, tanár, mérnök, újságíró stb.). Az anyanyelvápoló és közművelődési körök, a különféle stúdiók voltak az előfutárai a helyi magyarság mai kulturális-érdekvédelmi szervezeteinek.

3. ÁLTALÁNOS ADATOK

Ukrajna területe: 603.700 km².

Összlakossága: 46.859 ezer fő (2006. márciusi statisztikai adat).

Népsűrűség: 81 fő/ km².

Etnikai csoportok: ukrán – 77,8 %, orosz – 17,3 %, zsidó – 0,2 %, belarusz – 0,6 %, moldován – 0,5 %, bolgár – 0,4 %, lengyel – 0,3 %, magyar – 0,3 %, román – 0,3 %, krími tatár 0,5 %.

Vallások: ukrán ortodox, ukrán görög katolikus, zsidó, római katolikus, iszlám.

Beszélt nyelvek: ukrán (állami), orosz és egyéb.

Népegészség: csecsemőhalandóság – 21,1 ‰, átlagéletkor – 73 év (nők), illetve 61 év (férfiak). A lakosság évente mintegy 400.000 fővel csökken.

Államforma: köztársaság.

Hatalmi ágak: A törvényhozás legfelső szerve a Legfelsőbb Tanács (Verhovna Rada, 450 képviselő), a végrehajtó hatalom élén a Miniszteri Kabinet áll, az igazságszolgáltatás legfelső szerve a Legfelső Bíróság; Alkotmánybíróság.

Legfelsőbb Tanács: Megbízatás: 5 év, legutóbbi választás: 2006. Mandátumok megoszlása: Régiók Pártja 186, Julija Timoshenko Blokkja 129, Nasha Ukrajina 81, Ukrajna Szocialista Pártja 33, Kommunista Párt 21 képviselő.

Közigazgatási beosztás: 24 megye, 1 autonóm köztársaság (Krím), Kijev (főváros), Sevastopol (a Krím AK fővárosa).

Politikai pártok: Több tucat politikai párt működik. A választási törvény 2004. évi módosítását követően a képviselők kizárólag pártlistákról juthatnak be a parlamentbe. Ismertebb pártok a parlamentbe bekerülteken kívül: Népi Blokk, Ukrajna (Egyesített) Szociáldemokrata Pártja, Népi Demokratikus Párt, Pora, Ukrán Progresziv Szocialista Párt.

Munkaerő: 21,3 millió fő (ipar-építőipar – 33 %, mező- és erdőgazdaság – 21 %, egészségügy és oktatás – 16 %, szállítás és közlekedés – 7 %).

Városi lakosság: 67 %.

Városok: Főváros – Kijev (2,7 millió fő 2001-ben). Egyéb városok: Kharkiv, Donetsk, Dnipropetrovsk, Odesa, Lviv.

GDP évi növekedési ráta: 1991 és 1999 között 60 %-os csökkenés, majd 2001-ben 9 %-os, 2002-ben 5,2 %-os, 2003-ban 9,3 %-os, 2004-ben pedig 13,4 %-os növekedés az előző évi értékhez képest. 2006 első negyedévében a növekedés mértéke az előző év azonos időszakához képest 2,4 % volt.

Árfolyam: 5,05 hrivnya/USD, 6,16 hrivnya/EUR.

Infláció: 10,3 % (2006. március).

Munkanélküliség: 3,2% (2006. április).

Bérelmaradások összege: 1.059,4 millió hrivnya (2006. március).

Összes külföldi tőkebefektetés: 9,5 Mrd USD (2005-ben).

Az ország importjának volumene növekedett: 2003-ban 24,4 milliárd USD-re rúgott, 2004-ben pedig elérte a 31 Mrd USD-t (+6,5 Mrd USD, illetve +26,7 %). Jelenleg az ország nemzeti termelésének 60 %-a exportra irányul. Ukrajnának 220 országgal van gazdasági kapcsolata, a befektetések 117 országból érkeztek.

Olvass tovább