Komáromy Sándor
A határon túli magyar gyermekirodalmakról
A határon túli magyar nyelvű gyermek- és ifjúsági irodalom elidegeníthetetlen része a magyar irodalomnak. Sajnos, az egyes területek gyermekirodalmáról — a kisebb közlemények mellett — nincs átfogó, a gyermeklíra és a gyermekepika részleteit, az életművek elemzését és értékelését bemutató szakmai feldolgozás. A gyermekirodalmakról meglévő ismereteinket természetes módon az adott ország magyar nyelvű irodalmához kapcsoljuk, ezzel is jelezve azt a szemléletet, hogy a gyermekirodalom nem vonható ki az adott magyar irodalom általános létformájából, mozgásteréből.
A továbbiakban e gazdag anyagból elsősorban a gyermeklíráról lesz szó. Bevezetésként célszerű néhány terminológiai vonatkozással külön is foglalkozni, ugyanis ezek tisztázása közelebb visz bennünket e sajátos irodalom létformájának megismeréséhez és teljesebb megértéséhez.
Az anyaországi és a határon túli szakirodalom már az elnevezésben is eléggé tarka képet mutat. A földrajzi helyzettől függően hol a magyar táji elnevezést, hol a területileg meglévő állam nevét találjuk jelzőként a magyar irodalom mellett. Másutt a nemzetiségi, etnikai vagy a kisebbségi minősítés jelenik meg, mintegy jelezve a magyarság létszámához kapcsolódó értelmezést. Természetesen e megnevezések mögött a XX. század történelmi, politikai mozgásainak követelményeként kialakult változások hol erősebben, hol halványabban, de megtalálhatók.
A határokon kívüli magyar irodalmat — közös vonásként — sajátos kettősség jellemzi: egyfelől természetes módon igen határozottan kötődnek az anyaországhoz, annak magyarságához, kultúrájához és irodalmához, másfelől kötődnek ahhoz az államhoz és környezethez, amely egyben az adott irodalom létezésének kereteit, szellemi mozgásterét és ugyanakkor a kisebbségi létből egyértelműen adódó irodalmi feladatvállalást is jelenti. Ez utóbbiban fellelhetünk ismét az identitásból fakadó közös elemeket, mégis markánsabbak — éppen az eltérő területi sajátosságok és a történelmi előzmények okán — a megkülönböztető elemek, az irodalom alakulásának, formálódásának helyi irányai. E szemlélet alapján tesszük a szlovákiai, kárpát-ukrajnai, romániai, vajdasági jelzőt a magyar irodalomhoz.
Tehát a hazai, anyaországi irodalmat egyszerűen magyar irodalomnak hívjuk, a határainkon túli irodalom esetében a szükséges (szlovákiai, romániai, kárpát-ukrajnai, vajdasági) jelzőt használva jelöljük az adott irodalmat. (1)
A gyermeklíra- és epika számos alkotója (2) a határainkon túl olyan értéket teremt, amely nélkül az egyetemes magyar gyermekirodalom szegényebb és színtelenebb lenne. Romániában Kányádi Sándor, Páskándi Géza, Palocsay Zsigmond, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Szepesi Attila, Kárpát-Ukrajnában Szalai Borbála, Balla László, Berniczky Éva, Füzesi Magda, Kecskés Béla, Weinrauch Katalin, Osvát Erzsébet, a Vajdaságban Tolnai Ottó, Jung Károly, Fehér Ferenc, Szűcs Imre, Túri Gábor, Domonkos István, Gion Nándor, Szlovákiában Gál Sándor, Simkó Tibor, Keszeli Ferenc, Tóth Elemér, Dénes György, Kulcsár Ferenc és mások munkássága jelzi az élő és munkálkodó irodalmat, hogy csupán néhány alkotót emeljünk ki a gazdag és sokszínű anyagból.
A mai szlovákiai magyar nyelvű gyermekirodalomról viszonylag több ismeretünk van. A továbbiakban néhány, a fejlődés irányára vonatkozó megállapítást teszünk. Az egyébként is kevés, a gyermekirodalommal foglalkozó szakirodalom már a területi megnevezésben is eltérő. Ezek a megnevezések, mint a csehszlovákiai (cseh)szlovákiai, szlovákiai, kisebbségi, nemzetiségi, felvidéki természetesen pontosan és egyértelműen értelmezhetők és területileg definiálhatók. 1993. január 1-jéig, Csehszlovákia kettéválásáig csehszlovákiai magyar irodalomról szólhattunk — s ez természetes is volt, mert Csehországban is voltak művelői a magyar irodalomban — a szétválást követően a szakirodalom inkább már a szlovákiai elkülönítő jelzőt használja.
Csehszlovákiában az 1948 decemberében megjelent Új Szó, az első magyar újság megjelenése a magyar nyelvi irodalmi-kulturális élet kezdetét is jelentette, ugyanakkor a gyermekirodalom fejlődését lapok és folyóiratok (Hét, Irodalmi Szemle) gyermekrovatai, továbbá gyermeklapok (Kis Építő, Tábortűz) segítették.
A magyar nyelvű gyermekirodalom legizmosabb ága a gyermeklíra. Különösen a hetvenes években indult fejlődésnek, s mind mennyiségileg, mind minőségileg értékelhető. Különösen Simkó Tibor, Tóth Elemér, Gál Sándor, Dénes György, Keszeli Ferenc, Kulcsár Ferenc teljesítménye figyelemre méltó. A hetvenes években kilenc önálló verseskötet és három antológia képviseli a gyermekköltészetet. A gyermekepika eredményei arról tanúskodnak, hogy az elmúlt évtizedek alatt e területen is elismerésre méltó alkotások születtek.
A csehszlovákiai magyar irodalom történetében jelentős dátum: 1963, a CSKP ekkor ítéli el hivatalosan az 1945-48. közötti évek igazságtalanságait, ezzel mintegy oldódik az irodalmat is bénító, kedvezőtlen politikai légkör. Egri Viktor és Fábry Zoltán munkássága mellett Dénes György, Dobos László, Duba Gyula, Rácz Olivér és mások művei jelzik a kibontakozó, az új feladatokat is vállaló magyar irodalmat. Ez természetesen kihat a gyermekirodalom fejlődésére is.
A kilencvenes évek elején bekövetkezett politikai-ideológiai változások kedvezően hatottak a (cseh)szlovákiai magyar irodalom folyamatainak hiteles megismerésére, több olyan hiánypótló általános elemző-értékelő munka jelenhetett meg, amelyek megjelenése korábban nem volt lehetséges sem az anyaországban, sem a határon túl. E vonatkozásban elsősorban Görömbei András (4) és Bodnár Gyula, illetve Tóth László (5) munkájára kell gondolnunk. A hivatkozott művek általános áttekintést adnak a (cseh)szlovákiai magyar irodalom esztétikai és gondolati jellegzetességeiről. Életrajzi és bibliográfiai adatok közlése mellett egy-egy mű elemzése értékelési szempontokat is adhat, szemléletileg orientálhat, ugyanakkor tankönyvként és forrásanyagként is használható. Kár, hogy igen keveset olvashatunk — ezt is inkább Bodnár Gyula és Tóth László könyvében — a szlovákiai gyermek- és ifjúsági irodalomról, annak fejlődéséről és műfaji jellegzetességeiről, alkotói teljesítményeiről. meg kell jegyeznünk, hogy a szlovákiai gyermekirodalom elemző feldolgozásával változatlanul adós a magyar irodalomtörténet-írás.
A kárpát-ukrajnai magyar nyelvű irodalom (6) a határainkon túli magyar irodalmak között — a közismert XX. századi események következményeként — a legfiatalabb és a legkisebb irodalom. A magyar irodalmi élet is később, az ötvenes évek elején ébredezik, elsősorban a Kárpáti Igaz Szó, A Kárpáti Kalendárium és Balla László irodalomszervezői és alkotói munkássága nyomán. A hatvanas évek közepén erőteljesebb fejlődés figyelhető meg, amelyben 1963-tól jelentős szerep jutott az Ungvári Egyetem magyar tanszékének. A kárpátaljai magyar gyermekirodalomról nincs összefoglaló áttekintés, értékelés. A hazai olvasók kevésbé ismerik az e területen született kevés, de értékes gyermekirodalmat, amelyet elsősorban Szalai Borbála, Balla László, Füzesi Magda, Kecskés Béla, Berniczky Éva, Weinrauch Katalin és részben Osváth Erzsébet munkássága képviseli.
Erdélynek több évszázados történelme során rendkívül gazdag kulturális hagyománya és önálló szellemisége alakult ki. Hosszasan sorolhatnánk fel a századokból az erdélyi szellemiség nagyjait, akik költeményeikkel, regényeikkel, drámáikkal, folklórgyűjtéseikkel, költőként, íróként vagy szerkesztőként, irodalomszervezőként erősítették, táplálták az anyanyelvet, az erdélyi magyar irodalmat. A romániai magyar irodalomról általában sok ismeretünk van. Sokszínű és tartalmaiban is igen gazdag irodalom, szerepe az egyetemes magyar irodalomban is jelentős. Az irodalom fejlődése jellegzetesen a hagyomány vállalása és követése, továbbá az újítás egységében jelölhető meg. (7) Ez a kettősség jelen van a XX: századi gyermekirodalomban is, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Páskándi Géza, Bajor Andor, Bálint Tibor és mások munkássága jelzi a romániai magyar gyermekirodalom általános értékeit.
A vajdasági irodalomban is határkő: 1945. A háborút követően a magyar irodalmi élet megindulását a Híd folyóirat kiadása jelentette. Görömbei András, a kisebbségi irodalmak kutatója így ír erről: “…az első éveket a Híd agitatív célzatú pártossága határozta meg, de az ötvenes évek elejétől szemlélete nyitottabbá, irodalmibbá vált, s 1950 után a sematizmust is elkerülve folytatódott és kiteljesedett a két világháború közötti időben már jelentős műveket alkotók pályája.” (8)
A hatvanas években bővült a vajdasági irodalom mozgástere, a Képes Ifjúság mellett csoportosult egy fiatal nemzedék, amelyet igen határozott avantgárd törekvések jellemeztek. Majd az 1964-től megjelenő Új Symposion mellett találunk több olyan alkotót, akik a vajdasági gyermekirodalom vonulatait is jelentik.
A hetvenes évek közepén új szerzők és kötetek jelennek meg. Jelentős Fehér Ferenc Szeptemberi útravaló és Brasnyó István Égi laboda című kötete, ez utóbbi már Weöres Sándor Bóbitájának költői szemléletét követi. Hasonló Domonkos István Tessék engem megdicsérni, Szűcs István Papírsárkány és a Kölyökkerülőben, továbbá Túri Gábor Jó étvágyat, kaja Pali! című kötete is. Figyelemre méltó, hogy a Híd című folyóirat 1978 októberi számát a jugoszláviai magyar gyermeklíra anyagából állítják össze.
A határon túli gyermekirodalmak jelenlegi kevés bibliográfiai adatából világosan feltérképezhetők a hiányok — egyebek mellett — a kutatás számára is elvégzendő rövid és hosszú távú feladatok. A hazai gyermek- és ifjúsági irodalom kutatása is számos feladat elvégzésével adós. Mindenekelőtt változatlanul hiányzik a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom fejlődéstörténetét bemutató munka, amely többszempontú megközelítéssel alapja lehetne a téma szakirodalmának és további kutatásának. Természetesen mindehhez a XIX. és a XX. század gyermek- és ifjúsági irodalmának rendkívül alapos és hiteles bibliográfiai feltárása szükséges.
Nem hiányozhat e kutató munkából a határainkon kívüli irodalom bemutatása sem. A határainkon túli (romániai, szlovákiai, vajdasági, kárpátaljai) magyar nyelvű gyermekirodalom értékes és integráns része a magyar gyermekirodalomnak. Sajnos, az egyes területek gyermekirodalmáról — a kisebb közlemények mellett, miként ezt a bibliográfiai adatok is egyértelműen jelzik — nincs átfogó, a gyermeklíra és a gyermekepika részleteit, az egyes életművek elemzését és értékelését bemutató szakmai feldolgozás. A jövőben a tudományos igényű feldolgozás tehát nem kerülheti ki a határon túli, sőt a kontinensen kívüli irodalmak kutatását sem, hiszen e szemlélet alapján kaphatunk teljes és hiteles képet gyermekirodalmi értékeinkről, az európai irodalmakkal való gondolati, esztétikai és területi kapcsolatainkról.
(1) Lásd bővebben: A kisebbségi magyar irodalmak (1945–1990) Görömbei András. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó. 1997. 9–11. p. Első kiadás: 1993. Nemzeti Tankönyvkiadó
A témára vonatkozóan általánosan lásd még: A magyar irodalom története 1945–1975. IV. A határon túli magyar irodalom. (szerk. Béládi Miklós.) Bp., Akad. K. 1982. 464 p. — Nálunk és szomszédos nemzeteknél. Irodalmi tanulmányok és esszék (Kiss Gy. Csaba, Pécs, Jelenkor Kiadó, 1994.) — A magyar kultúra helye és szerepe Közép- és Kelet-Európában (Fejér Ádám, JATE BTK, Szeged, 1991. 7–24. p.) — Költők és művek a XX. századi magyar gyermeklírából. (Komáromy Sándor, Bp. 1998.)
(2) A gazdag és figyelemre méltó gyermekirodalom néhány kortárs képviselője s köteteik:
romániai: Kutyatej. (Palocsay Zsigmond, 1969.) — Borzoskata (Palocsay Zsigmond, 1983.) — Mikor Csíkban járt a török (Ferenczes István, 1969.) — Harmatjáték (Lászlóffy Aladár, 1980.) — Pimpimpóré (Szilágyi Domokos, 1976.) — Hóka-fóka fióta (Balla Zsófia, 1985.)
szlovákiai: Csikótánc (Gál Sándor) — Tikiriki-takarak (Simkó Tibor) — Hókuszpókusz (Keszeli Ferenc, 1987.) — Dióhintó (Kulcsár Ferenc, 1981.)
vajdasági: Rokokokokó (Tolnai Ottó, 1987.) — Bájoló (Jung Károly, 1974.) — Szeptemberi útravaló (Fehér Ferenc, 1978.) — Égi laboda (Brasnyó István, 1971.) — Papírsárkány (Szűcs István, 1974.)
kárpát-ukrajnai: Hinta-palinta (Szalai Borbála, 1973.) — Csipkebokor, csipkeág (Szalai Borbála, 1986.) — Tapsi-titkok (Balla László, 1973.) — Mosolykereső (Füzesi Magda, 1995.) — Bogárbál (Kecskés Béla, 1994.) — Tündérlesen (Weinrauch Katalin, 1997.)
(3) Lásd bővebben: Magyar gyermek- és ifjúsági irodalom Csehszlovákiában. (Szeberényi Zoltán. In: Irodalmi Szemle: Irodalmi és kritikai folyóirat. XXVII. évf. 1984. június, 553–556. p.
A folyóirat jelzett száma teljes terjedelmében a felvidéki magyar nyelvű gyermekirodalommal foglalkozik. A kutatás számára figyelemre méltó lehet Varga Erzsébet Gyermekirodalmunk című bevezető írása, továbbá a Fórum, amely ankétot közöl a gyermekirodalomról. Az Irodalmi Szemle kérdéseire válaszolnak: Aich Péter, Batta György, Bodnár Gyula, Dénes György, Dusza István, Fónod Zoltán, Grendel Ágota, Rácz Olivér.
(4) A szlovákiai magyar irodalom (Görömbei András. In: A kisebbségi magyar irodalmak 1945–1990. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997. p. 161–241. Első kiadás: 1993. Nemzeti Tankönyvkiadó)
(5) Nyomkereső: A második világháború utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalom kistükre. Oktatási segédlet. (Bodnár Gyula, Tóth László. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 1994.) — A szlovákiai gyermekirodalomra vonatkozóan lásd még: író-olvasó találkozó Gál Sándorral a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán, 1995. március 16-án. Videofelvétel (a videofelvétel a szerző tulajdona. K.S.); Tapsisáré-tapsórum: Csehszlovákiai magyar költők gyermekversei (összeáll. Zalabai Zsigmond. Bratislava, Madách Könyvkiadó, 1978. 12 p.); Labdarózsa, nyári hó: Csehszlovákiai magyar költők gyermekversei (összeáll. Zalabai Zsigmond, Bratislava, Madách Könyvkiadó. 1979. 56 p.) Jegyzetek az 1945 utáni csehszlovákiai magyar gyermekirodalomról (Soóky László, Alföld, 1988. 12. sz. 55–59. p.)
(6) A kárpátaljai magyar irodalom (Görömbei András. In: Kisebbségi magyar irodalmak 1945-1990. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997. 311–313. p. Első kiadás: 1993. Nemzeti Tankönyvkiadó)
Lásd még: A magyar irodalom Kárpátalján (Pál György, 1990. 244 p.) — Kézikönyvek és szótárak gyermekeknek. Orosz és szovjet gyermekenciklopédiák (Tóth Béla, Könyv és Nevelés, 1987. 1. sz. 34–37. p.)
(7) A romániai magyar irodalom: Folytonosság és újrakezdés (Görömbei András. In: i. m. 18–22. p.)
Lásd még: A hetvenes évek romániai magyar irodalma (Bertha Zoltán, Görömbei András. 1983. 2 db. 156, 210 p.); Romániai magyar irodalom 1944-1970. (Kántor Lajos, Láng Gusztáv. Bukarest, 1973. 498 p.; Csipike és testvérei. Az erdélyi magyar gyermekirodalomról (Csapody Mikós, Alföld, 1988. 12. sz. 42–55. p.)
A romániai kortárs líra megismertetésének szándékával ajánljuk: Hazahív a hűség. Romániai magyar költők vallomásai a szülőföldről. Castrum Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 1993. — Isten kezében. Romániai magyar költők istenes versei. Sepsiszentgyörgy, Castrum Könyvkiadó, 1994. — Arany és kék szvakkal. Romániai magyar költők szerelmes versei. Sepsiszentgyörgy, Castrum Könyvkiadó, 1995. — Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban. (Pomogáts Béla, Bp. Magvető, 1987.
(8) Görömbei András: i. m. 243–244. p. A témára vonatkozóan lásd még: Esszék a jugoszláviai magyar költőkről. (Végel László, Újvidék, 1975. — A jugoszláviai magyar irodalom rövid története. (Bori Imre. 3. átd. és bővített kiad. Újvidék, Fórum Kiadó, 1993. 330-332. p, Tegnap és Ma. Kortárs magyar írók. Tolnai Ottó (Thomka Beáta, Pozsony, Kalligram K. 1994.)
Megjelent: EMIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája), 1999/5
Komáromy Sándor
A határon túli magyar gyermekirodalmakról
Erdély, Felvidék, Kárpátalja és a Vajdaság magyar nyelvű gyermeklírája az ezredfordulón
A határon túli magyar közösségek irodalmának további kutatásához természetesen a XIX. és a XX. század gyermek- és ifjúsági irodalmának (a lírának és epikának) rendkívül alapos és hiteles bibliográfiai feltárása szükséges.
Nem hiányozhat e kutató munkából a határon kívüli irodalom bemutatása sem. A határon túli (romániai, szlovákiai, vajdasági, kárpátaljai) magyar nyelvű gyermekirodalom értékes és integráns része a magyar gyermekirodalomnak. Sajnos, az egyes területek gyermekirodalmáról – a kisebb közlemények mellett, miként ezt a bibliográfiai adatok is egyértelműen jelzik – nincs átfogó, a gyermeklíra és a gyermekepika részleteit, az egyes életművek elemzését és értékelését bemutató történeti feldolgozás. A határon túli irodalmat tárgyaló irodalomtörténeti szándékú kötetek is alig-alig, szűkszavúan vagy egyáltalán nem szólnak a létező gyermekirodalomról, az egyes szerzőknél mintha ”megfeledkeznének” a már megjelent kötetekről. Ezt néhány helyen a vonatkozó lábjegyzetben jelezzük.
Minden bizonnyal létezik a kontinensen kívül is gyermek-és ifjúsági irodalom! ”A Kárpát-medencén kívül élő magyar írók és tollforgatók száma csak hozzávetőlegesen becsülhető meg. Borbándi Gyula 1975-ben 294 Nyugat-Európában élő és 136 amerikai magyar íróról tudott. Sárközi Mátyás mércéje magasabb és listája rövidebb: ő kilencvenhét írót említett. Szabó Zoltán szerint: a külföldi – nyugat-európai és tengerentúli – írók létszáma megállapíthatatlan. Mértéktartó becslés szerint legalább ötven kiváló költő és novellista ír irodalmi értékű munkákat külföldön.”22 Ezek az adatok 1990 után, éppen a rendszerváltozás következményeként még tovább változnak és válnak követhetetlenné, hiszen többen hosszabb-rövidebb időre vagy végleg visszatérnek Magyarországra.
Az is tény, hogy a világon élő magyarság irodalmában is fellelhetők olyan alkotások, amelyek az egyetemes magyar gyermekirodalomhoz kapcsolhatók. Adamikné Jászó Anna23 egy kevésbé ismert tanulmányában arról ír, hogy milyen értékek találhatók az amerikai gyermekirodalomban, milyen módon kötődik témában, írói magatartásban az amerikai magyarság az anyaországhoz, annak múltjához. Az angol nyelven írt magyar témájú gyermekirodalmi könyveknek helye van a magyar gyermekirodalom fejlődéstörténetében. Így Kate Seredy: Good Master, a Singing Tree, a Chestry Oak magyar témájú könyvei. A ”non-fiction” körébe tartozó Magda Zoltán: In a Big House Far Far From Away From Here, továbbá Christine Arnothy: I Am Fifteen And I Don ’t Want To Die, Aranka Siegal: Upon the Head of the Goat című és a felsorolt ifjúsági regények méltán népszerűek, olvasott és több kiadást is megért művek Amerikában. A magyar nyelvű szakirodalomban, a már többször hivatkozott Somos Béla-Sárkány Anna forrásban utalást sem találunk a gyermekirodalom létezéséről.
Több mint tíz év telt el azóta, hogy az Alföld 1988 decemberi teljes számában olvashattunk tanulmányokat elsősorban a hazai és részben a határon túli magyar gyermek- és ifjúsági irodalomról. Sajnos a határon túli gyermekirodalommal mindössze két értékes tanulmány foglalkozott.24 Csapody Miklósé az erdélyi, Soóky Lászlóé az 1945 utáni csehszlovákiai magyar gyermekirodalmat tekinti át. A kárpátaljai és a vajdasági gyermekirodalomról rövid bemutatást sem találunk. Pedig 1988-ban már lehetett volna miről írni! Megjelentek Osvát Erzsébet, Szalay Borbála kötetei, a vajdasági gyermeklírában már ismert volt a Messzike-antológia, Jung Károly, Tolnai Ottó, Csorba Béla, Brasnyó István kötete.
A jövőben a tudományos igényű feldolgozás nem kerülheti ki a határon túli, sőt a kontinensen kívüli irodalmak kutatását sem. E szemlélet alapján kaphatunk csak teljes és hiteles képet egyetemes gyermekirodalmi értékeinkről, ugyanakkor az európai irodalmakkal való gondolati, esztétikai és területi kapcsolatainkról.
1 Részlet a szerző készülő könyvéből, amely a XX. század második felének határon túli magyar nyelvű gyermeklíráját tekinti át.
2 Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép- és Délkelet Európában a 19. és 20.században, Napvilág Kiadó, Budapest, 1998. különösen: 285-310.o.
3 Somos Béla – Sárkány Anna: Magyar irodalom Magyarország határain kívül 1949-1989, Budapest, 1998. 7-8.o.
4 Vö.: Görömbei András: Kisebbségi magyar irodalmak (1945-1990), Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997. 9-11.o. Lásd még: Ötágú síp. A határon túli magyar irodalom antológiája. A válogatás és az előszó Pomogáts Béla munkája, Móra Kiadó, Budapest, 1992, Bodnár Gyula – Tóth László: Nyomkereső. A második világháború utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalom kistükre, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1994. 6.o., Vajda Gábor: A magyar irodalom a Délvidéken Trianontól napjainkig, Bereményi Kiadó, Budapest, 7-33.o., Pomogáts Béla: A romániai magyar irodalom, Bereményi Kiadó, Budapest, 7-16.o., Kiss Gy. Csaba: Nálunk és szomszéd nemzeteknél. Irodalmi tanulmányok és esszék, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1994, Fejér Ádám: A magyar kultúra helye és szerepe Közép-és Kelet-Európában, JATE BTK, Szeged, 1991.7-24.o.
5 Komáromy Sándor: A határon túli magyar gyermekirodalmakról = Magyartanítás, 1999. 5.sz. 14-19.o.
6 Pomogáts Béla: i.m.: 15.o.
7 pomogáts Béla: i.m.: 8.o.
8 Lásd bővebben: Négyágú síp – gyermekhangra. A határon túli újabb kisebbségi magyar gyermeklíra antológiája, válogatta: Komáromy Sándor, Eötvös Kiadó, Budapest, 2000.
9 Csanda Sándor: Gyermek-és ifjúsági irodalom, SPN, 1962, Tolvaj Bertalan: Gyermekirodalmunk = Irodalmi Szemle, 1964.1.sz., uő.: A csehszlovákiai magyar ifjúsági irodalomról = Irodalmi szemle, 1968.2.sz.
10 Lásd bővebben: Tapsiráré-Tapsórum. Csehszlovákiai magyar költők gyermekversei, Pozsony, 1978.
11 Lásd bővebben: Szeberényi Zoltán: Magyar gyermek- és ifjúsági irodalom Csehszlovákiában = Irodalmi Szemle, irodalmi és kritikai folyóirat, XXVII. évf., 1984. június. 553-556.o. A folyóirat jelzett száma teljes terjedelmében a felvidéki magyar nyelvű gyermekirodalommal foglalkozik. A kutatás számára figyelemre méltó lehet Varga Erzsébet Gyermekirodalmunk című bevezető írása, továbbá a Fórum, amely ankétot közöl a gyermekirodalomról. Az Irodalmi Szemle kérdéseire válaszolnak: Aich Péter, Batta György, Bodnár Gyula, Dénes György, Dusza István, Fónod Zoltán, Grendel Ágota, Rácz Olivér. A folyóirat – egyebek mellett – bemutatja Kovács Magda, Rácz Olivér, Keszeli Ferenc, Dénes György, Gyüre Lajos, Czakó József írásait. A Kritika rovat a kortárs gyermekirodalom néhány megjelent kötetének recenzióját közli.
12 Bodnár Gyula – Tóth László: Nyomkereső. A második világháború utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalom kistükre. Oktatási segédlet, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1994. A szlovákiai gyermekirodalomra vonatkozóan lásd még: író-olvasó találkozó Gál Sándorral a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán, 1995. március 16-án (videofelvétel a szerző tulajdonában); Tapsiráré-tapsórum. Csehszlovákiai magyar költők gyermekversei, összeállította: Zalabai Zsigmond, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1978. Labdarózsa, nyári hó, Csehszlovákiai magyar költők gyermekversei, összeállította Zalabai Zsigmond, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1979. Soóky László: Jegyzetek az 1945 utáni csehszlovákiai magyar gyermekirodalomról = Alföld, 1988. 12.sz. 55-59.o.
13 Görömbei András:A kárpátaljai magyar irodalom, in: Kisebbségi magyar irodalmak (1945-1990), Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997. 311-313.o. (Első kiadás: 1993, Nemzeti Tankönyvkiadó.) Lásd még: Pál György: A magyar irodalom Kárpátalján (1945-1990), Szabolcsi Téka, Nyíregyháza,1990, Tóth Béla: Kézikönyvek és szótárak gyermekeknek. Orosz és szovjet gyermekenciklopédiák = Könyv és nevelés, 1987. 1.sz. 34-37.o.
14 Vö.: Gortvay Erzsébet: Ezer évig nem volt itt semmi ? Irodalmi publicisztika, Ungvár-Budapest, 1993.
15 Pomogáts Béla: A romániai magyar irodalom, Bereményi Kiadó, Budapest, Görömbei András: A romániai magyar irodalom: Folytonosság és újrakezdés, in: i.m.:18-22. o. Lásd még: Bertha Zoltán – Görömbei András: A romániai magyar irodalom válogatott bibliográfiája 1971-1980, Budapest, 1983, Bertha Zoltán – Görömbei András: A hetvenes évek romániai magyar irodalma, Budapest, 1983, Pomogáts Béla: Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból, Budapest, 1989. A romániai kortárs líra megismertetésének szándékával ajánljuk: Hazahív a hűség: Romániai magyar költők vallomásai a szülőföldről, Castrum Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 1993, Isten kezében. Romániai magyar költők istenes versei, Castrum Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 1994, Arany és kék szavakkal. Romániai magyar költők szerelmes versei, Castrum Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 1995.
16 Csapody Miklós: Csipike és testvérei. Az erdélyi magyar gyermekirodalomról = Alföld, 1988.12.sz. 42-43.o.
17 Görömbei András: i.m.: 243-244.o. A témára vonatkozóan lásd még: Végel László: Esszék jugoszláviai magyar költőkről, Újvidék, 1975, Thomka Beáta: Tegnap és Ma. Kortárs magyar írók. Tolnai Ottó, Kalligram, Pozsony 1994.
18Lásd bővebben: Vajda Gábor: A magyar irodalom a Délvidéken Trianontól napjainkig, Bereményi Kiadó, é.n.
19 Messzike. Jugoszláviai magyar költők gyermekversei, összeállította: Domonkos István, Pap József, Tolnai Ottó, Fórum, Újvidék, 1979.
20 Bányai János: Mit jelent a Messzike? in: Messzike, i.m.: 93-94.o.
21 Vö.: Harcsa Edit: A gyermek- és ifjúsági irodalom elméleti kérdései és kritikái 1986-1995 között, Budapest, MKE Gyermekkönyvtáros Szekció, 1998. 130.o. Lásd még: Komáromy Sándor: Bibliográfia a gyermek- és ifjúsági irodalomról = Könyv és nevelés. Új folyam, 1999.1.sz. 116-119.o.
22 Somos Béla – Sárkány Anna: Magyar irodalom Magyarország határain kívül 1949-1989, Budapest, 1998. 207.o.
23 Lásd bővebben: Adamikné Jászó Anna: Magyar témák az amerikai gyermek-és ifjúsági irodalomban = Tanító, 1992.10.sz. 24-25.o., uő.: Német szereplők a magyar ifjúsági irodalomban = Tanító, 1999.2.sz. 53-57.o., Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia, Hitel, Budapest, 1992.
24Csapody Miklós: Csipike és testvérei (Az erdélyi magyar gyermekirodalomról) = Alföld, 1988.12.sz. 42-55.o., Soóky László: Jegyzetek az 1945 utáni csehszlovákai magyar gyermekirodalomról = Alföld, 1988.12.sz. 55-60. Lásd még: Bertha Zoltán: Erdélyi magyar irodalom a nyolcvanas években = Tiszatáj, 1990.3.sz. 67-80.o., uő.: Görömbei András: Napjaink kisebbségi irodalma = Alföld, 1993.9.sz. 70-73.o.
Megjelent: Zemplémi Múzsa
Dr. Komáromy Sándor
Az erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai újabb kisebbségi magyar gyermek – és ifjúsági irodalomról: „S a Szülőföld léptéke egyenlő mindig”
Négyágú síp – gyermekhangra. A határon túli újabb kisebbségi magyar gyermeklíra antológiája. A bevezetőt írta és válogatta: Komáromy Sándor. Eötvös József Könyvkiadó. Budapest, 2000.
Az I. és a II. világháború következményeként Közép-és Kelet-Európa térképe, népességének területi elhelyezkedése átalakult. A közismert döntések nyomán a határok megváltoztak, különösen a trianoni békeszerződéssel – 1920. június 4-én – Magyarország területe jelentősen csökkent. A korábbi Osztrák-Magyar Monarchia helyén kisebb és nyelvi szempontból is különféle nemzetállamok jöttek létre. A határmódosítások után mintegy 3,5 millió magyar került a szomszédos területekre. Az itt élő magyarság irodalmát nevezzük határon túli irodalomnak.
A hazai és a határon túli szakirodalom már az elnevezésben is eléggé tarka képet mutat. A földrajzi helyzettől függően hol a magyar táji elnevezést, hol a területileg meglévő állam nevét találjuk jelzőként a magyar irodalom mellett. Másutt a szomszédos, nemzetiségi, etnikai vagy a kisebbségi minősítés jelenik meg, mintegy jelezve a magyarság létszámához kapcsolódó értelmezést. Természetesen e megnevezések mögött a XX. század történelmi, politikai mozgásainak következményeként kialakult változások hol erősebben, hol halványabban, de megtalálhatók. Jelen tanulmány az elnevezések tekintetében a szakirodalomban leginkább használatos terminológiát követi.
A határon túli magyar irodalom/gyermeklíra a szó semmilyen értelmében nem marginális irodalom, hanem az egyetemes magyar irodalom része, különös értéke. Általában tudunk létezéséről, de a részletek szinte alig-alig jutnak el hozzánk. Sőt egyes szerzők és köteteik egyáltalán nem ismertek a hazai olvasók előtt. Pedig a határon túli magyar gyermeklíra olyan értékeket hordoz, amely nélkül nem lehet teljes önismeretünk, magyarságtudatunk, helyünk a világban és Európában.
Sajnos, az egyes területek gyermekirodalmáról – a kisebb közlemények mellett – nincs átfogó, a gyermek-és ifjúsági irodalom (líra és epika) részleteit, az egyes életművek elemzését és értékelését bemutató szakmai feldolgozás. Nincs rendszerező, határon túli gyermek-és ifjúsági irodalomtörténet. Mindezt tovább nehezíti az a körülmény is, hogy a megjelent és kevésbé ismert irodalmi szöveganyag bibliográfiai alapú feldolgozása rendkívül hiányos, ugyanakkor a meglévő adatok nehezen hozzáférhetők.
Tanulmányunk nem az irodalomtörténeti rendszerezés vagy a poétikai-stilisztikai tipizálás szándékával készült. Nem kívánja a határon túli magyar gyermeklíra teljességét, valamennyi alkotóját bemutatni: ezt a terjedelmi keretek sem tennék lehetővé. A részletezésnek két természetes módon összekacsolódó célja van: egyrészt elsősorban oktatási célokat szolgál azzal, hogy ismereteket közöl a határon túli magyar gyermeklíráról, másrészt Erdély, Felvidék, Vajdaság és Kárpátalja területének gyermekirodalmára/gyermeklírájára hívja fel a figyelmet.
Az elemzés célja az, hogy főiskolai/egyetemi hallgatók és az irodalom iránt érdeklődők számára tájékoztató és tárgyi jellegű ismeretanyagot készítsen, amely jelzi e sajátos határon túli irodalom létformáját, egyáltalán létezését. A tanulmány az oktatási szándékon túl minden bizonnyal igényt tarthat a szélesebb olvasóközönség igényeire is, akik érdeklődnek a határon túli magyar gyermekirodalom/gyermeklíra értékei iránt.
Trianon után a határon belül és a kívülre szakadt területeken más és más mozgástérben, eltérő formában alakult a magyarság élete, s talált magára irodalma. Más helyzetben volt például – a közismert történelmi előzmények okán – az erdélyi magyar irodalom és más helyzetből kellett indulnia a felvidéki, kárpátaljai és a vajdasági irodalomnak. Az utóbbi három helyen – előzmények híján – nem voltak jelentős irodalmi/gyermekirodalmi műhelyek, orgánumok, amelyek kedvezőn hatottak volna az eszmélkedésre. Az irodalomalapító törekvéseket a hivatalos politika általában gyanakvással fogadta, tiltotta vagy látszat engedményekkel ”támogatta” a másként gondolkodókat.
Mintegy fél évszázad után nő fel az a generáció, amely az irodalom eszközeivel közelít azokhoz az értékekhez, melyek az identitásból fakadóan felelősen jelenítik meg a magyarság sorsát, érdekeit. Évtizedek telnek el míg a határsorompókat is megkerülve kialakítják egymás közötti kapcsolataikat, megteremtve a határon túl az egymásra is figyelő, a magyar közösségeket erősítő saját irodalmukat.
A határon túli irodalmakra – közös vonásként – sajátos kettősség jellemző: egyfelől természetes módon, igen határozottan kötődnek az anyaországhoz, annak magyarságához, kultúrájához és irodalmához, másfelől kapcsolódnak ahhoz a régióhoz és környezethez, amely egyben az adott irodalom létezésének kereteit, szellemi mozgásterét és ugyanakkor a kisebbségi létből egyértelműen adódó irodalmi feladatvállalást jelenti. Ez utóbbiban fellelhetünk ismét az identitásból fakadó közös elemeket. Ugyanakkor megtalálhatók – éppen az eltérő területi sajátosságok és a történelmi előzmények nyomán – a megkülönböztető elemek, az irodalom alakulásának, formálódásának helyi irányai.
Erdélyben a társadalmi/irodalmi törekvések meghatározó gondolata a transzilvánizmus (Kós Károly, Benedek Elek, Reményik Sándor, Tamási Áron és mások munkássága), az erdélyi gondolat, amely egyebek mellett – az együttélés, a nyitottság, az egymás iránti türelem, a hagyományőrzés, a helyben maradás nemes szándékában fejeződött ki. A Felvidéken a Fábry Zoltán alkotta „emberirodalom” a meghatározó. Ugyanitt az „életbenmaradás” fejeződött ki a messiánizmus gondolatában (lásd: Győry Dezső munkásságában) is. A Délvidéken a Kalangya mozgalom az uralkodó eszme. A „Gyűjtsd a termést kalangyába!” gondolat a magyar (egyetemes és regionális) irodalom és a délszláv irodalom értékeinek együttes megbecsülését, ezzel együtt a „couleur locale” (helyi színek) kifejezését jelenti (lásd: Szenteleky Kornél, „a Vajdaság Kazinczyja” és Szirmai Károly irodalomszervező munkásságát). Kárpátalja irodalma 1920 után a Felvidék irodalmának része (25 év alatt három államhoz tartozott), a „valós” kárpátaljai irodalom jóval 1945 után alakul ki (lásd: Balla D. károly, Kovács Vilmos és mások munkásságát, a Forrás Stúdió tevékenységét). A „kárpátaljaiság” sajátos jegyeit, az irodalomteremtő törekvéseket a magyar hagyománykincshez, szellemi örökséghez való erős és egyértelmű kötődés jellemzi.
A XX. század második felében különösen tanulságos annak követése, hogy az egyes területek gyermeklírája hogyan kapcsolódik a magyar költészeti hagyományokhoz, hogyan használja fel a magyar népi gyermekversek gazdag anyagát vagy miért merít határozottan (például a Vajdaságban) a nyugati avantgárd tradíciókból.
A határon túli irodalmak általános fogalmi értelmezésénél még egy fontos körülményt figyelembe kell venni. Amennyiben elfogadjuk azt, hogy a gyermek-és ifjúsági irodalom integráns része az irodalom egészének, akkor az irodalom általános fejlődése: irányzatok, poétikai változások a gyermekirodalomban is érvényesek. Ezt erősíti az a tény is – miként ezt az összehasonlító elemzések is hitelesíthetik -, hogy a határon túli gyermeklíra több területen (témaválasztás, képalkotás, poétikai párhuzamok, kötetszerkesztés) kötődik a hazai hagyományokhoz, a kortárs magyar gyermeklírához, sőt esetenként egyes szerzőkhöz és alkotásokhoz is, mintegy mértékként, modellként kezelve azokat. Tanulságos a vajdasági gyermeklíra néhány eltérő sajátosságának hangsúlyozása is. Nevezetesen az Új Symposion mellett lévő, a hatvanas-hetvenes évekbeli fiatal nemzedékre gondolunk, közöttük Tolnai Ottó és mások sajátos gyermeklírájára, amely éppen a hazaitól való szemléleti és poétikai eltéréssel, a különállással alkot mást, szokatlant és ugyanakkor értékeset.
Az irodalmi élet, a kötettartalmak részletei, a kiadások szándékai minden bizonnyal megerősítik azt az általános megállapításunkat, hogy a határon túli gyermeklírában a hetvenes, főként a nyolcvanas évek jelentik a valós fordulatot. Nevezetesen azt, hogy Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban és Kárpátalján is ekkor jelennek meg azok az antológiák és önálló kötetek. Ezek – a hazai gyermeklírában is fellelhető változást némi fáziskéséssel követve – határozottan szakítanak a korábbi sematikus, politikumot hordozó költői szemlélettel, és alkotják meg a valós magyar költészeti hagyományokra épülő, a magyar gyermekfolklórból (népi gyermekversekből) tudatosan építkező saját gyermeklírájukat. Természetesen nagyon leegyszerűsítő így az alakuló, saját és őszinte hangját megtaláló határon túli magyar nyelvű gyermeklíra. Meg kell jegyeznünk, hogy nem ennyire homogén a kép, vannak eltérő regionális ízek, egyéni sajátosságok, egyéni hangok és törekvések.
Egyébként a hetvenes évek a magyarországi gyermeklírában is jelentős időszak. Az egyéni kötetek mellett olyan antológiák jelennek meg, amelyek a hazai gyermeklíra értékeit jelzik. Ilyen – mások mellett – a Nefelejcs 1975-ben, majd a Körhinta című a Móra Kiadónál, 1977-ben megjelent gyűjtemény. Az utóbbi kötet mintegy száz költő versét tartalmazza, a szerzők már korábbi köteteikből ismertek az olvasók előtt, de olyanok is vannak, akik először jelennek meg.
A határainkon túl a gyermek- és ifjúsági irodalom számos alkotója a XX. század második felében olyan értéket teremt, amely nélkül az egyetemes magyar irodalom/gyermekirodalom, s benne a líra, szegényebb és színtelenebb lenne. A gyermek-és ifjúsági irodalomban a három irodalmi műnem közül elsősorban a líra és az epika területéről találunk alkotásokat. Figyelemre méltó, hogy mind a négy régióban a líra megelőzi az epikát. A gyermeklíra az, amelyben megtalálja új hangját a gyermekirodalom, ebben a műnemben születnek meg az első értékes alkotások, jelennek meg (a Felvidéken és a Vajdaságban) antológiák. Megjegyezzük, hogy valójában a II. világháború után Magyarországon is ez volt a helyzet, hiszen a valódi áttörést, a sematizmus meghaladását, valóságos poétikai-nyelvi forradalmat Weöres Sándor: Bóbita című kötetének megjelenése jelentette, 1955-ben.
Erdélynek több évszázados történelme során rendkívül gazdag kulturális hagyománya és önálló szellemisége alakult ki. Hosszasan sorolhatnánk fel a századokból az erdélyi szellemiség nagyjait, akik verseikkel, regényeikkel, drámáikkal, folklór-gyűjtéseikkel, költőként, íróként vagy szerkesztőként, irodalomszervezőként erősítették, táplálták az anyanyelvet, az erdélyi magyar irodalmat. Az erdélyi magyar irodalomról általában sok ismeretünk van. Sokszínű és tartalmaiban is igen gazdag irodalom, szerepe az egyetemes magyar irodalomban is jelentős. Az általunk tárgyalt időszak gyermekirodalmának jelentős költői jórészt a Forrás első, második és harmadik nemzedékéhez tartoznak.
Hagyomány és megújulás: ez a kettősség jelen van a XX. század második felének erdélyi gyermekirodalmában/gyermeklírájában is: Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Markó Béla, Szilágyi Domokos, Páskándi Géza, Palocsay Zsigmond, Kovács András Ferenc, Fábián Imre és mások munkássága jelzi az erdélyi magyar gyermeklíra általános értékeit.
A mai felvidéki magyar nyelvű gyermekirodalomról viszonylag több ismeretünk van. Fábry Zoltán, aki a csehszlovákiai magyar irodalom meghatározó személyisége, a csehszlovák irodalom fejlődésében három korszakot különít el. Az első 1918-1938, a második 1938-1948 és a harmadik 1948-tól napjainkig tart. A magyar nyelvű gyermek-és ifjúsági irodalom kialakulása és megerősödése az évszázad második felében, a harmadik szakaszban valósul meg. Fábry Zoltán találó szóhasználatával élve „emberarcú” lett a gyermeklíra is. 1993. január 1-jéig Csehszlovákia kettéválásáig csehszlovákiai magyar irodalomról szólhattunk – s ez természetes is volt, mert Csehországban is voltak művelői a magyar irodalomnak – a szétválást követően a szakirodalom inkább már a szlovákiai vagy felvidéki elkülönítő jelzőt használja.
A felvidéki magyar nyelvű gyermekirodalom ígéretes ága a gyermeklíra. Különösen a hetvenes években indult fejlődésnek, s ez mind mennyiségileg, mind minőségileg értékelhető. Különösen Simkó Tibor, Tóth Elemér, Dénes György, Gál Sándor, Keszeli Ferenc, Kulcsár Ferenc, Barak László, Gágyor József, Bettes István teljesítménye figyelemre méltó. A szlovákiai magyar irodalomban ekkor az Egyszemű éjszaka és Fekete szél nemzedéke hozott új szemléletet, közülük többen (főként Kulcsár Ferenc, Barak László; Zalabai Zsigmond, Soóky László) a gyermeklíra és kritika jeles képviselője, művelője lett.
A hetvenes években kilenc önálló verseskötet és három antológia képviseli a gyermekköltészetet. Egyik jelentős antológia az 1978-ban megjelent Tapsiráré –Tapsórum című, amely tizenkét költő hatvanhárom versét tartalmazza. Az igényes válogatást Zalabai Zsigmond készítette. A legújabb antológia, amely Csodalámpás címmel 1998-ban Pozsonyban jelent meg a Kalligram Könyvkiadó gondozásában, értékes gyűjteménye a szlovákiai magyar költők gyermekverseinek. A kötetet Fazekas József állította össze és Balázsy Géza illusztrálta.
A kárpátaljai magyar nyelvű irodalom a határon túli magyar irodalmak között – a közismert XX. századi események következményeként- a legfiatalabb és a legkisebb irodalom. A határon túli irodalmak közül a II. világháborút követően talán a kárpátaljai volt a legkedvezőtlenebb helyzetben. A terület magyarságának lélekszáma a legkisebb lett, a politika, az új hatalom szorításában az anyanyelvi művelődés és irodalom mozgástere jelentősen beszűkült és korlátozódott. Kárpátaljának, mint a régiók más területeinek jelentősnek mondható irodalmi élete történelme folyamán nem volt, kontinuitást is jelentő irodalmi műhelyei, fórumai nem alakultak ki. Bár tudnunk kell azt is, hogy e területtel a magyar irodalom számos alkotójának (Dayka Gábor, Kölcsey Ferenc, Tompa Mihály, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Szabó Dezső és másoknak) volt személyes kapcsolata, vagy a Kárpátok szépsége ihlette őket egy-egy mű megalkotására.
1972-ben alakult meg a Forrás Ifjúsági Stúdió, amely a magyarság melletti aktív közéleti elkötelezettsége nyomán hívta fel magára a figyelmet, s vált a hatalom célpontjává. A Forrást 1981-ben József Attila Irodalmi Stúdió követte, amelyhez fiatal, tehetséges alkotók tartoztak: Balla D. Károly, Finta Éva, Balogh Miklós, Fodor Géza, Vári Fábián László, Nagy Zoltán Mihály. Közöttük találjuk Füzesi Magdát is, aki a megújuló kárpátaljai gyermeklíra egyik tehetséges képviselője.
Az első gyermekvers-kötet 1959-ben Osvát Erzsébet nevéhez kapcsolódik. A hazai olvasók kevésbé ismerik az e területen született kevés, de értékes gyermekirodalmat, amelyet elsősorban Balla László, Szalai Borbála, Füzesi Magda, Kecskés Béla, Berniczky Éva, Weinrauch Katalin és részben Osvát Erzsébet munkássága képvisel. A felsorolt szerzők elsősorban a líra terén alkottak, amely teljesítményében egyértelműen megelőzi az epikát. A magyarországi tankönyvek és más hazai gyermekkiadványok elsősorban Szalai Borbála és Osvát Erzsébet verseit közlik, amelyek méltán népszerűek a hazai olvasók körében.
A vajdasági/délvidéki irodalomban a háborút követően a magyar irodalmi élet megindulását 1950-ben a Híd folyóirat kiadása jelentette. A hatvanas években bővült a vajdasági irodalom mozgástere, a Képes Ifjúság mellett csoportosult egy fiatal nemzedék, amelyet igen határozott avantgárd törekvések jellemeztek. Majd a Képes Ifjúság 1961-ben Symposion névvel mellékletet indított. Az 1965-től már önálló folyóiratként megjelenő Új Symposion mellett találunk több olyan alkotót, akik a vajdasági gyermekirodalom új vonulatait is jelentik: Tolnai Ottó, Jung Károly, Gion Nándor, Csorba Béla, Tari István, Brasnyó István, mellettük Pap József, Fehér Ferenc munkássága is figyelemre méltó. A Symposion és az Új Symposion közel három évtizedes működésével a vajdasági irodalom meghatározó orgánumává vált.
A létező, s egyre inkább magára találó vajdasági magyar gyermeklíra értékeit és alkotói szándékokat is jelez az Újvidéken, 1978-ban, Domonkos István, Pap József és Tolnai Ottó összeállításában megjelent Messzike című kötet, amely harminchárom költő több mint száz versét tartalmazza. A kötet diagnózis-értékű, jelzi, merre tart a vajdasági magyar gyermeklíra, mit fogad el és mit utasít el, hogyan jelöli ki saját esztétikai-poétikai mozgásterét. A Messzike meglepő érdekessége, hogy a kötet illusztrációit nem felnőttek, hanem az adai, becsei és az újvidéki óvodások, valamint a bajsai és a bezdáni általános iskola képzőművészeti csoportjának tagjai készítették.
A határon túli gyermekirodalmak jelenlegi bibliográfiai adataiból világosan feltérképezhetők a hiányok, – egyebek mellett – a kutatás számára is elvégzendő rövid – és hosszú távú feladatok. A hazai gyermek-és ifjúsági irodalom kutatása is számos feladat elvégzésével adós. A magyar gyermeklíra-kutatás nem mellőzheti a határon kívüli irodalom bemutatását sem. Sajnos, az egyes területek gyermekirodalmáról – a kisebb közlemények mellett, miként ezt a bibliográfiai adatok is egyértelműen jelzik – nincs átfogó, a gyermeklíra és a gyermekepika részleteit, az egyes életművek elemzését és értékelését bemutató történeti feldolgozás. A határon túli irodalmat tárgyaló irodalomtörténeti szándékú kötetek is alig-alig, szűkszavúan vagy egyáltalán nem szólnak a létező gyermekirodalomról, az egyes szerzőknél mintha ”megfeledkeznének” a már megjelent kötetekről.
A határon túli költők versei az oktatásban nemcsak a főiskolai/egyetemi hallgatók ismeretszerzését segíthetik, hanem minden bizonnyal hasznosíthatók a gyakorló óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, könyvtárosok mindennapi, a határon túli irodalmat/gyermeklírát ismertető, műelemző munkájában. S ismereteket talál az is, aki érdeklődik a határon túli gyermeklíra iránt, s meg akarja ismerni e kevésbé ismert magyar nyelvű irodalom maradandó értékeit.
A határon túli magyar irodalom része az egyetemes magyar irodalomnak – határon túli magyarok. Erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai kisebbségi irodalmak, határon túli magyarok – kisebbségek | határon túli magyar irodalom | magyar kisebbségek a kárpát-medencében | könyv
Legutóbbi hozzászólások